Már nagyon régóta március elsején mindig a bolgár martenica (мартеница) jut eszembe, ami ünnep is, jelkép is. Piros és fehér fonalakból van a jelkép, amit ilyenkor a ruhájukra tűznek, és hordanak március végéig, vagy amíg meg nem látnak egy virágzó fát, és akkor arra rátűzik. Az ünnep neve pedig „Baba Marta” (Баба Марта), ez úgy nagyjából azt jelenti, hogy „március nagyi” vagy „március néne”. Ez a nagyi pedig igen változó hangulatú, hol mosolyog, hol haragszik, mint maga a március. Sokféle régi szokás kapcsolódik még ehhez az ünnephez – és bizony a mai napig Bulgáriában nem feledkeznek el ezekről – sok lenne leírni, a lényeg, hogy a tavasz kezdete, és a termés reménye benne van.

Ez az én kétféle martenicám már nem olyan szép, nem olyan rendezett, nem néz ki újnak, a színe is kicsit megkopott, és ez nem véletlen, kb. 40 éve őrzöm emlékként bolgár barátoktól. Ugyanis ilyet az ember nem vesz, nem csinál saját magának, mindig ajándékba adják. Sajnos, az idő elsodort minket egymástól, de ha máskor nem is, ilyenkor mindig eszembe jutnak.

Ezek a kis jelképek igen sokfélék, a legegyszerűbb, összecsavart fehér és piros fonaltól kezdve a bábukig. Ha babákat csinálnak, mindig a lány a piros, a fiú a fehér.

Nem jutott volna eszembe erről írni, de megláttam Max és Garffyka Márciuska bejegyzéseit a romániai hasonló szokásokról, és mivel én nem tudtam, hogy ott is van ilyen, gondoltam, mesélek egy keveset a bolgár változatról, hátha mások meg azt nem tudják. (Az ünnep neve románul Marteniţa, Mărţişor, de van hasonló a szerbeknél és moldávoknál is.)

Egyetértek, értékelni kellene a szép szokásokat.

(A szebbik kép innen van.)