Ilyenkor, amikor az ember esze már csak az ünnepi menün, egyéb, azzal kapcsolatos elintéznivalókon jár, igazán nincs idő és energia arra, hogy a mindennapi főzés is valami különleges legyen. De enni azért kell valamit.

Készen kapható disznótoros csomagot vettem, amiben májas hurka, véres hurka és sütőkolbász van, mindegyikből két-két darab. Tudom, aki rendszeresen hozzájut ezekből házi készítésűhöz, vagy még inkább, aki maga csinálja, biztosan nem is enné meg ezt a nagyüzemit. De nekünk nem nagyon van más választásunk, legfeljebb a tapasztalataink alapján válogatunk a gyártók között.

A hurkát, kolbászt is többféleképpen szokták sütni. Lehet zsírban, lehet anélkül, serpenyőben vagy sütőben, és grillezve is.

Én most csak beraktam egy tepsibe, amit pár csepp olajjal kikentem, úgy tettem a sütőbe, 180 fokra.

Amikor láttam, hogy már sülni kezd, a kolbászt megszurkáltam, hogy kisüljön belőle a zsír. Aztán minden darabot megfordítottam, én úgy szeretem, ha jól megpirulnak.

Különböző trükkök vannak, hogy ne pukkadjon ki a hurka, ezek vagy beválnak vagy sem. Most csak egy májas hurka pukkadt szét, a többi nagyon jól viselkedett. De én úgy is szeretem, egyáltalán nem zavar, így még jobban megsül.

Hozzá nagyon jól illik bármilyen tört krumpli, hagymásan különösen, de most mi nem ettünk mást, csak párolt káposztát. Mivel ketten vagyunk, így is csak az adag felét tudtuk megenni egy ebédre.

Amíg a hurka sül, elkészül a káposzta – persze leszámítva az aprítását. Nekem most még ennél is egyszerűbb dolgom volt, csak a fagyasztóból vettem elő – a káposztafélék nagyon jól tűrik a fagyasztást – és utánapirítottam egy kicsit.