Nemrég volt a tévében az Oltári nő című film, amelyben a főhősnő mindig éppen úgy szerette a tojást, ahogy az aktuális pasija, bocsánat: vőlegénye.
Ezen aztán én is elgondolkoztam, hogy milyen sokféleképpen lehet elkészíteni, nem is hiszem, hogy hirtelen fel tudnám sorolni anélkül, hogy valamit kihagyjak, nem is próbálom. De ha belegondolok, hogy egy hétköznapi rántotta is milyen változatos lehet attól függően, hogy mit teszünk bele/alá: szalonnát, hagymát, kolbászt, sonkát, zöldpaprikát stb. Vagy ha éppen nem teszünk semmit, akkor is van, aki egészen lágyan, aki közepesen szereti, én például jól megsütve, de mégsem kiszárítva.
Lehet omlettet sütni; tejet, tejszínt, tejfölt, sajtot, majonézt keverni a tojásba, lehet a fehérjét habbá verve beletenni, aztán az omlettet sokféle jóval; gombával, borsóval, hússal és még ki tudja, mivel megtölteni.
És még itt a tükörtojás is, ami olyan szépen mutat, ezt is ki lehet használni, nem csak az ízét. Én ezt is megsütöm – magamnak – annyira, hogy a fehérje ne legyen lágy, a sárgája viszont igen.
És még az sem nagy dolog, hogy a család tagjainak külön-külön készítsük el ízlése szerint, hiszen pár perc alatt kész van, így senkinek nem kell megalkudnia, és mindenki finomat, neki tetszőt ehet.
Ahogy ezen elmélkedtem, persze, hogy megkívántam a tojást, sütöttem is magamnak egy angolos reggelit – ebédre. (Nem azt az igazi angolosat, amiben vese, bab és még százféle étel van, csak egy ilyen szerényebbet.)
Ha egyszer majd nagyon ráérek, összegyűjtök jó sok tojásos ötletet, valószínű, soha nem jutok a végére, mert nincs is vége, mindig ki lehet találni valami újat, de érdekes lenne.
Folytatódik a 2. résszel.
Utolsó kommentek