Ezt a módját is szeretjük a kerti sütésnek, az általunk csak plecsninek becézett alkalmatosság kevésbé mély, mint az igazi boronatárcsa, de azért a közepén mélyebb, mint a szélén, ezt lehet kihasználni a sütésnél. Sorban kerülnek bele az egyes alkotórészek, és a végén együtt az egész ebéd.

Most volt négy szelet tarjám, úgy éreztük, hogy az kevés, ezért vettünk hozzá két jókora szál sütnivaló kolbászt. Így meg persze már sok, de a sült kolbász nem vész kárba, megesszük máskor, akár hidegen, akár melegen.

A tárcsát szalonnadarabokkal bekentem, aztán rátettem a megszurkált kolbászt. Amikor az kicsit már sült, és kiengedte a zsírját, közé tettem a megfűszerezett tarjaszeleteket. Egyszer-kétszer megfordítottam, amikor már puhának találtam, kihúztam a tárcsa szélére a kolbásszal együtt, középre pedig fölcsíkozott hagymát tettem, azt is megsütöttem. Hozzátettem előre megfőzött, kockára vágott krumplit, összesütöttem.