Egyáltalán nem kell másnap ahhoz, hogy ilyen levest együnk. Én a savanyú káposztát minden módon szeretem, az édeset is sokféleképpen, bár abban akad egy-két kivétel.

Amikor az üdülésből hazaérkezve (ahol jócskán túlettük magunkat) felmértem, hogy mi van itthon, beleértve a néhány darab sült debrecenit is, az első gondolatom a paprikás krumpli volt, de elvetettem, mert valami kevésbé laktatóra, szénhidrátban szegényebb ételre vágytam. A hűtő aljában lapult egy fél kilós, csomagolt savanyú káposzta – ez nagyon praktikus, fémfóliába csomagolt, hosszú eltarthatósági idejű, nálam a jó, ha van itthon kategóriába tartozó dolog. És még egy adag füstölt lé is volt a fagyasztóban.

Egy evőkanál lisztet kevés olajon nem túl sötétre megpirítottam. Pirospaprikát kevertem bele, kb. fél liter vízzel apránként felengedtem, majd hozzátettem a szintén fél liternyi füstölt levet. Lassan forraltam, közben a káposztát kissé felvagdostam, aztán a forró lébe tettem. A debrecenit karikára vágtam, azt is beletettem. Egyáltalán nem volt baj, hogy ez már sült volt, inkább még jót is tett az ízének. Addig főztem, amíg a káposzta megpuhult.

Ha éppen nincs füstölt lé, nem árt bele legalább néhány karika jó füstölt kolbász, aztán a debreceni helyett még lehet virslit is belefőzni. Egy kis köménymag mindenképpen jó bele, az nemcsak ízben illik a káposztához, hanem az emésztését is segíti. Én most azért nem tettem külön, mert ebben a kolbászban volt elég.

A tányéron még tejfölt tettem rá, mellé pedig friss kenyeret.