Azt gondolom, hogy csipegetni valóból soha nem lehet sok. Ha esetleg elakad a beszélgetés, segít, ha az ember be-bekap valamit, azzal is telik az idő. Ez persze nem teljesen komoly, a lényeg az, hogy jó, ha van az asztalon valami ilyesmi. Vendégek nélkül sem baj, ha van egy kis aprósüti, ezért azok a kedvenceim, amik elég sokáig elállnak. Egészen addig, amíg el nem fogynak.

Ezért most a sajtos csigákon és a kedvenc sajtos kekszünkön kívül még sonkás kiflit is terveztem, csak nem kifli formájú, hanem félholdacska lett. Tésztaként eredetileg sima sós linzertésztát terveztem, de aztán átnéztem néhány receptet, végül ezt választottam egy régi, Süteményeskönyv nevű könyvből, ami szinte teljesen megegyezik a keksz tésztájával (egyik előnye, hogy ebből nem marad tojásfehérje):

30 dkg lisztből 6 evőkanál vízzel, 25 dkg margarinnal, 1 evőkanál ecettel, kevés sóval, fél csomag sütőporral tésztát készítünk. Egy ideig hideg helyen pihentetjük. Kinyújtjuk, nagy fánkszaggatóval kiszaggatjuk. A tésztából kifliket formálunk.

A töltelék: 30 dkg sonkát ledarálunk, összekeverjük 10 dkg reszelt sajttal,
1 evőkanálnyi tejföllel, borssal, mustárral. (Én kevesebb sajtot és több tejfölt tettem bele.)

Én inkább kisebb formával szaggattam, és nem tekertem belőle kiflit, hanem a közepére tettem egy mokkáskanálnyi tölteléket, kettéhajtottam, és a széleit összenyomkodtam, így egy falatra bekapható félholdacskák lettek.

Sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem, tojással megkentem, előmelegített sütőben megsütöttem.