Nem is tagadom; valószínűleg most éppen azért jutott eszembe ilyet főzni, mert jókat nevettem a reklámon, amelyben egy papa beszéli meg a gyerekkel, hogy mézes-mustáros csirkét csinálnak vacsorára, ami úgy megy, hogy hús meg méz, meg mustár és a zacskós csodaszer kerül bele. Én meg csak csodálkoztam; ha ezt mind külön rakjuk a lábosba, akkor mi lehet a zacskóban? És minek?

Én csak így, egészen egyszerűen főztem:

Egy fej felaprított hagymát kevés olajon megpároltam, hozzáadtam két gerezd fokhagymát. Ebbe tettem a darabokra vágott ½ kg csirkemellet, belekevertem három teáskanál mézet, kicsit meg is sóztam, és addig kevergettem, amíg szép pirosas színe lett. Akkor kevertem hozzá kb. 4 evőkanál mustárt, kevés fehérborsot és gyömbért. Persze, hogy mennyi legyen a mustár, az annak minőségétől meg a saját ízlésünktől függ, érdemes megkóstolni, én inkább savanykásan, mint túl édesen szeretem. (Ez is édes-savanyú.) Még egy kis további keverés, pirítás után felengedtem 2 dl tejszínnel. Jól összeforraltam, és kész is.