HTML

àlabeck

Csak főzök és elmesélem. Közben néha magamról is.

Ha írnál: beckzsu@gmail.com

Címkék

általános (20) avokádó (3) bab (7) befőzés (26) brokkoli (4) büféasztalra (117) cékla (4) csirke (90) csirkecomb (58) csirkemáj (22) csirkemell (124) csirkeszárny (3) cukkini (38) darálthús (56) dió (32) édes (65) egyéb (17) egytálétel (117) főzelékféle (45) fűszer (32) gomba (31) grúz (7) gyors (3) gyümölcsös (48) hajdina (5) hal (39) hidegkaja (53) káposzta (20) karfiol (24) kelbimbó (6) kézimunka (7) kímélős (26) köret (77) krumpli (79) leves (39) low carb (13) mák (5) maradék (39) marhahús (13) mártás (48) menüterv ötlet (3) mesélek (20) olajbogyó (11) orosz (28) padlizsán (43) paprika (4) paradicsom (3) pörkölt (25) pulykacomb (22) pulykamell (17) rágcsa (23) rakott (48) rántott (49) reggeli (10) sajt (8) saláta (84) sertéshús (53) spárga (23) szabad tűzön (13) személyes (119) tészta (43) töltött (19) túró (18) uborka (5) zöldség (162) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Hogyan nem tudtam palacsintát sütni...

2007.10.08. 15:18 BeckZsu

... avagy egy sikertelen kísérlet.

A történethez tartozik, hogy palacsintát leginkább a hétvégi házban szoktam sütni, nyáron, amikor keresztül-kasul könnyen ki lehet szellőztetni. Az is hozzá tartozik, hogy másfél éve lakást cseréltünk, amitől a megszokott gáztűzhely helyett gyönyörű, de nekem ismeretlen, kerámialapos villanytűzhelyre kellett váltanom. Ez még önmagában ment is, de palacsintát még nem próbáltam.

Most viszont olvastam egy receptet, ami abból állt, hogy a palacsintába túrót és gyümölcsjoghurtot kevertek, nem töltelékként, hanem a tésztába. Megtetszett az ötlet, amúgy is szeretek mindenféle palacsintatésztás kutyulékokat csinálni, csak éppen nem édeset szoktam, hanem sósat, zöldségeset.

Nekifutottam, bekevertem a tésztát, eddig rendben. Elővettem a – valamikor hirtelen felindulásból vásárolt – teflonos, vékonyka palacsintasütőt, úgy láttam, hogy elég egyenes az alja (ez, ugye a villanytűzhely miatt fontos), ahogy szokás, megmelegítettem, olajoztam, bele egy kanál tészta. Nem sült, égett, ragadt, képtelenség volt megfordítani, közben a serpenyőcske alja már nem volt egyenes, szép domború lett, az alján lévő festék árvándorolt a kerámialapra. Lapot megsikáltam, elővettem egy jól bevált rozsdamentes, vastag aljú serpenyőt; olaj, melegítés, tészta, ég, fekete, nem sül. Még mindig volt egy ötletem, van egy kis orosz, öntöttvas serpenyőm, kimondottan „blini” sütésre találták ki. Hát abban sem sikerült. Itt föladtam.

Sajnáltam volna kidobni a jó kis alapanyagot, elővettem tehát a sütőtepsit, kibéleltem sütőpapírral, be is olajoztam, beleöntöttem a masszát, és sütőben megsütöttem. A tetejére még szórtam egy kis kristálycukrot dísznek. Az íze jó, érdekes volt, csak éppen nem palacsinta.

Igaz, hogy én soha nem szoktam cukrot tenni a palacsintatésztába, akkor sem, ha édesnek szánom, talán ezért nem tudom, hogy kell az ilyennel bánni. Nagyon örülnék, ha valaki meg tudná mondani, hogy mit rontottam el, hogyan kellett volna sütni, hogy sikerüljön. Lehet egyáltalán villanytűzhelyen palacsintát sütni? És hogyan?

1 komment

Címkék: édes

A bejegyzés trackback címe:

https://beck.blog.hu/api/trackback/id/tr67190180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csongi 2007.10.08. 18:35:32

Szia! Szerintem a palacsintasütés lényege, hogy nagyon forró legyen a serpenyő és mielőtt a tésztát beleöntenéd a serpenyőbe az olaj is olyan forró legyen, hogy majdnem füstöljön. Nekem így mindig sikerül.
süti beállítások módosítása