àlabeck

Fél kiló gyenge zöldborsó, persze felöltözve annyi, egy csomag új zöldség; sárga- és fehérrépa. Nekem persze valami húsféle is kell hozzá, ebben az esetben szintén a fagyasztóhoz fordultam, volt benne csirketörmelék. Ezt én úgy állítom elő, hogy veszek egész csirkemellet, kicsontozom, és a csontokat megfőzöm, majd lekapirgálom róla a kis húst, befagyasztom, és ilyesmi levesekhez fölhasználom.

Szóval a kihámozott borsót és a karikára-kockára vágott zöldséget egy pici olajon pirítgatom, amikor már szép színe van – ilyenkor ez az új zöldség és borsó tulajdonképpen már puha is – ráöntök kb. 1 liter vizet, megsózom, fölforralom. Ha szép a borsó héja, abból is teszek bele néhányat, miután a belső hártyáját lehúztam, és ha hozzájutok egy pár szál új fokhagyma zöldjéhez, azt is.

Én rántás helyett egy kis vizes habarással sűrítem úgy, hogy egy tálkába teszek egy mokkáskanálnyi olajat (csak azért, mert a paprika színe abban oldódik ki szépen), abba keverek egy kis pirospaprikát, majd egy teáskanálnyi lisztet. Ezt fölengedem a levesből kivett forró lével apránként, hogy csomós ne legyen, majd bele a levesbe.

Ahhoz, hogy ez komplett étel legyen, galuskát (nokedlit) is teszek bele. Ehhez felütök egy tojást az előbb használt tálkába, hozzákeverek lisztet, kis sót és felvágott petrezselymet. Annyi liszt kell, hogy összeálljon, de ne kemény, hanem pacsmagos legyen. Még ennél is jobb, ha lisztből és grízből (dara) vegyesen keverem a galuskát. Így egy kicsit lágyabbra veszem a tésztáját, és nem árt állni hagyni, hogy a gríz be tudja szívni a nedvességet. Egy picit keményebb, rugalmasabb lesz így, mint a sima lisztes.  Aztán kiskanállal bele kell szaggatni a levesbe: egy vágás a masszából a kanál hegyével, oldalával, bedugni a levesbe ..., amíg el nem fogy. Petrezselyemmel megszórjuk, elzárjuk, megesszük.
Későbbi bejegyzés is van, fotóval.

Vettem 3 db karcsú cukkinit, elővettem a fagyasztóból egy darabka füstölt tarját (kb. 15 dkg), mindent fölkockáztam, persze a sonkát kisebbre, a cukkinit héjastól, vágtam még két csík füstölt szalonnát apróra, mert éppen volt itthon. Közben begyújtottam a sütőt. Serpenyőbe tettem a szalonnát és sonkát, megpirítottam, rádobtam a cukkinit, átforgattam, csak addig, amíg egy kicsit átlátszóbb lett, szóval nem főtt még szét. Megszórtam egy kis fokhagyma-granulátummal, borssal, aztán belekevertem egy pohár tejfölt.

A serpenyőm fémfülű, tehát sütőbe is lehet tenni, így a keveréket csak elsimítottam, rászórtam egy adag reszelt sajtot, a sütőben ráolvasztottam (kicsit pirítottam is, mert én úgy szeretem).

Ez az egyik kedvenc köretem, szinte bármilyen zöldségféléből és azok keverékeiből készíthető. Ez most éppen fagyasztott kész keverékből készült; répa, brokkoli, karfiol.

Lábosban pici olajat melegítek, átforgatgatom rajta a zöldséget, ettől a színe is élénkebb lesz, aztán lefedem, időnként megrázogatom. Ha sistereg (sül), akkor kicsi vizet teszek rá, és így tovább, amíg puha – de nem túlzottan – lesz. A lényeg, hogy ne tegyünk egyszerre sok vizet. A vége felé kicsit megsózom, és ha kész, megszórom petrezselyemmel, de lehet rá egy kis lestyánt vagy tárkonyt vagy kakukkfüvet is tenni.

Nálunk most éppen készen vásárolt grillcsirke volt hozzá, amit szétdaraboltam, és a sütőben melegítettem-utánsütöttem.

Bocs, tulajdonképpen lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni, miért is írok le totál hétköznapi és egyszerű recepteket. Hát azért, mert hétköznap jóval több van, mint nem.

Meggyőződésem, hogy a főzés kreatív tevékenység, annak kell lennie, hogy ne unalmasan, nemszeretem módon csináljuk, főleg, ha nap mint nap kellene. És teljesen természetes, hogy sok étel van, amit mindenki másképp készít. Ez így van jól. Nem vitatkozom ezen másokkal, de szívesen meghallgatom, és lehet, hogy kipróbálom másképp is.

Szeretek jókat főzni és jókat enni, de ez nem jelenti azt, hogy az egész napomat (és mindegyiket) a konyhában a tűzhely mellett szeretem tölteni. Én mindig azt próbálom elérni, hogy a lehető legegyszerűbben főzzem meg a kaját, persze nem az íz rovására.

Sokszor jártam úgy, hogy alkottam valamit az éppen kéznél lévő alapanyagokból, jól is sikerült, de soha többet nem tudtam reprodukálni. Most megpróbálom időnként leírni, talán beválik.

Uborkaszezon van, remek meleg idő, lehet kapni a piacon megfelelő uborkát, hát mi akadálya?
Igyekszem kisebb méretű, egyenes darabokat választani, nekünk 1-1,5 kg egyszerre elég. Veszek hozzá virágos (kissé öreg) kaprot is.

Otthon a csap alatt kefével megsikálom az uborkákat – közben fölteszek egy fazékban vizet forralni –, aztán felvagdalom úgy, hogy először mindkét végét levágom, aztán az egyik végéről hosszában bevágom kb. 2/3–3/4-ig, aztán a másik végéről 90°-ban elfordítva ugyanúgy.

Egy nagyobb (3-5 l) üveg aljára berakom a kaprot, és az uborkákat mindjárt szépen rendben ráteszem. Rászórok felvagdalva 1-2 gerezd fokhagymát (nem kötelező), a tetejére egy szelet kenyeret (minél barnább, annál jobb). Mikor felforrt a víz, belerakok literenként 1 evőkanál sót, elzárom, majd merőkanállal, úgy forrón, belekanalazom az üvegbe. Kistányérral letakarom – nem szabad lezárni – és meleg helyre teszem. A forrázás fontos, attól marad jó roppanós az uborka, később, a tárolás alatt sem puhul meg.

Két nap múlva le lehet szedni róla a kenyeret, további egy-két nap után általában jó (én megkóstolom), akkor kiszedem, zárható dobozba, a levet rászűröm, pl. teaszűrővel, és be a hűtőbe. Ezzel a módszerrel nem puhul meg, jó roppanós marad.
Aztán jöhet mellé a zsíroskenyér vagy a paprikás krumpli.