Az úgy volt, hogy van egy jó kis társaságunk, akikkel időnként elmegyünk valahova kirándulni hétvégére. A kaját mindenki hozza, összerakjuk, közösen eszünk. Általában úgy alakul, hogy – bár ilyenkor többet eszünk, mint otthon – mindenki túl sokat hoz, így a maradékot szétosztva hazavisszük, persze valószínűleg mindenki mást visz haza, mint oda.
Egyszer egy ilyen kirándulás után úgy alakult, hogy rengeteg paradicsom és paprika maradt rám, gondoltam, főzök lecsót. De az arányok egyáltalán nem voltak megfelelők, sokkal több volt a paradicsom, így jött az ötlet, hogy összefőzöm, paradicsomszósz néven, a következőképpen: kockára vágtam mindent, hozzá még kb. feleannyi hagymát, mint amennyi a paprika (a paradicsom legalább kétszer annyi volt). Olajon megpuhítottam a hagymát, hozzáadtam a paprikát, tovább sütöttem, nem barnára, csak addig, amíg éppen elkezdett már pirulni, ekkor raktam bele a felaprított paradicsomot, ami többségében (túl)érett, puha volt, meghámoztam, de csak azokat, aminek könnyen lejött a héja. Megsóztam, és addig főztem, amíg jól besűrűsödött. Forrón kisebb befőttesüvegekbe raktam, tetejére tettem még egy kis olajat, aztán párnák közé tettem (száraz dunszt), míg ki nem hűlt. Három, kb. háromdecis üvegnyi lett, ez még nem megerőltető befőzés, de nekünk nagyon ízlett, azóta már megismételtem, és nemcsak maradékból. Fűszert nem rakok bele, majd a felhasználástól függően.
Most is kirándulni voltunk, újra csak volt egy kis maradék, amennyi egy ebédhez elég. Most lecsós csirkét terveztem, kiderült, hogy nem jó az arány. Folytassam? Elkészítettem ugyanúgy a paradicsomszószt (nem biztos, hogy ez jó név, de nincs jobb ötletem, csatninak nem akarom hívni), mikor kezdett sűrűsödni, beletettem egy adag kisebb szeletekre vágott csirkemellet, rozmaringot, bazsalikomot, kakukkfüvet, tíz perc múlva kész volt. Olasz (durum) penne tésztát főztem mellé.
Ezt alakítottam én át önkényesen úgy, hogy bor- vagy sörkorcsolyaként tudjon szerepelni azon a bulin, amire éppen készülünk. Így nem is illik az eredeti nevét használni, de valahogy mégis meg akartam említeni, hogy honnan az ötlet.
Sütőpapírral kibélelek egy hagyományos tepsit, belenyomkodom a tésztát úgy, hogy a szélén legalább 2 cm-rel magasabb pereme legyen (én most egy kicsit alacsonyra hagytam, le is folyt a töltelék. Talán látszik a képen, hogy az alján is keletkezett egy réteg a masszából, de azért teljesen ehető). Megszurkálom villával, hogy ne púposodjon föl. Közepesnél melegebb sütőben halványra megsütöm.
Most persze újkrumpliból készül. Lekapirgálom, kockára vágom. Vágok egy kis füstölt szalonnát kicsire, csak éppen ízesítésnek, egy kis olajon kiolvasztom, hozzáteszem a kockára vágott hagymát, egy szintén kis kockákra vagdosott paprikát, megpuhítom, úgy, hogy egy kis vizet is adok hozzá, hogy annyira puha legyen, hogy majd szét tudjon főni. Amikor már a főzőkanállal könnyen szét tudom nyomni, elfőzöm róla a vizet, közben fölvágok egy paradicsomot, nem kell meghámozni, ha ezt is kicsi kockákra vágom. Ha már a lábosban nincs víz, lehúzom, megszórom pirospaprikával (Én nem teszek csípőset, de aki szereti, miért ne?), rádobom a paradicsomot, kevergetve besűrítem. Utána jöhet a krumpli, először víz nélkül. Többször átforgatom, megsózom, csak utána engedem föl annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Rakok bele 4-5 karika füstölt kolbászt kicsire vágva, csak fűszerként, lassú tűzön főzöm, néha megkavarom, amikor már szinte puha, belefőzök fejenként egy pár virslit nagyobbacska darabokra vágva. (A virsli inkább kevesebb legyen, de jobb minőségű, mert el tudja rontani az egészet.) Mire a krumpli egészen puha, a leve jól besűrűsödik, megszórom petrezselyemmel, lehet tálalni kovászos uborka kíséretében.
Bármilyen zöldségből bármikor, szinte bármihez. 
Sűrű palacsintatésztát kevertem egy tojásból, 5 evőkanál lisztből, egy mokkáskanál sütőporból (ez azért kell, hogy könnyebb legyen, és ne szívja magába majd az olajat, amiben sütöm) és kb. másfél dl tejből kézi habverővel. Ebbe belekevertem a langyos hagymás cukkinit.
Utolsó kommentek