Na, ez aztán tényleg olyan kaja, amire szinte mindenkinek megvan a saját receptje. Pont ez a jó benne. Van, aki bő lével, szinte levesként szereti, van, aki jó sűrűn, mi úgy. Már a krumpli formájával kezdődik, a klasszikus a hosszában négybe vágott változat, én kockákra vágom. Tegyünk-e bele szalonnát, kolbászt, virslit, paprikát, paradicsomot. Mind megannyi változat. Bográcsban megint egy kicsit más. Egyik sem jobb vagy rosszabb, ízlés és szokás dolga. Legjobb mindet kipróbálni.
Most persze újkrumpliból készül. Lekapirgálom, kockára vágom. Vágok egy kis füstölt szalonnát kicsire, csak éppen ízesítésnek, egy kis olajon kiolvasztom, hozzáteszem a kockára vágott hagymát, egy szintén kis kockákra vagdosott paprikát, megpuhítom, úgy, hogy egy kis vizet is adok hozzá, hogy annyira puha legyen, hogy majd szét tudjon főni. Amikor már a főzőkanállal könnyen szét tudom nyomni, elfőzöm róla a vizet, közben fölvágok egy paradicsomot, nem kell meghámozni, ha ezt is kicsi kockákra vágom. Ha már a lábosban nincs víz, lehúzom, megszórom pirospaprikával (Én nem teszek csípőset, de aki szereti, miért ne?), rádobom a paradicsomot, kevergetve besűrítem. Utána jöhet a krumpli, először víz nélkül. Többször átforgatom, megsózom, csak utána engedem föl annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Rakok bele 4-5 karika füstölt kolbászt kicsire vágva, csak fűszerként, lassú tűzön főzöm, néha megkavarom, amikor már szinte puha, belefőzök fejenként egy pár virslit nagyobbacska darabokra vágva. (A virsli inkább kevesebb legyen, de jobb minőségű, mert el tudja rontani az egészet.) Mire a krumpli egészen puha, a leve jól besűrűsödik, megszórom petrezselyemmel, lehet tálalni kovászos uborka kíséretében.
Utolsó kommentek