àlabeck

Már bevallottam, hogy erősen vonzódom a bundában sült mindenféle kajákhoz. Egyrészt sok mindent lehet bundázni, másrészt a tészta összetételével is lehet variálgatni, és ettől mindjárt kicsit más és más lesz. Lehet nagyobb darab valamiket belemártogatni a tésztába, de lehet apróbb valamiket belekeverni, és kanállal adagolva megsütni.

Először egy kis apróra vágott szalonnát pirítottam, ebbe tettem 2 db virslit felkarikázva, volt egy kis maradék vegyes zöldség, amiben póréhagyma, zöldbab, borsó, sárgarépa, fehérrépa és brokkoli volt, ezt belekevertem, összepirítottam az egészet. Amíg hűlt, bekevertem a tésztát.

Ehhez egy tojáshoz kb. három kanál lisztet, egy kiskanál sütőport és egy pohár joghurtot kevertem össze kézi habverővel. Mivel egy kicsit túl sűrűnek találtam, hozzátettem még kanalanként (hogy nehogy a végén meg híg legyen) 3 kanál tejet. Az eredmény tejfölsűrűségű massza. Megsóztam, kevés fokhagyma-granulátumot is beletettem.

Összekevertem a virslis zöldséggel, és kanalanként olajban, serpenyőben megsütöttem. Csalamádé kíséretében bőven elegendő volt egy ebédre.

Elég ritkán készítek édes tésztát, pedig hát mi sem egyszerűbb, mint kifőzni egy adag tésztát, és a tányéron rászórni diót, mákot. Iskolás koromban sokszor volt a menzán ilyesmi. Nem is nagyon szerettem; nekem mindig kevés volt az anyag, amit rászórtak, viszont túl édes.

Ez is csak egy kissé bonyolultabb, én jobban szeretem, és egyik gyerekem, aki most éppen itt ebédelt, nagyon örült neki.

Ez is úgy kezdődik, hogy megfőztem a metélt tésztát, leszűrtem, kevés olajjal összekevertem, hogy ne ragadjon össze. Közben külön-külön darált mákot és diót porcukorral kevertem, felbontottam egy üveg cseresznyeszilva-lekvárt (vérszilvának is nevezik), azért azt választottam, mert eredetileg is kellemesen pikáns, és mivel én főztem, biztosan nem túl édes.

Tűzálló tálba először egy réteg tésztát, rá diót, tésztát, mákot, tésztát, lekvárt, megint tésztát, és végül a tetejét is megszórtam egy vékonyabb réteg dióval.

Sütőbe tettem, addig sütöttem, amíg a tetején a dió pirulni kezdett (közben persze az alja is).

Ez most egészen hagyományosan rizses darált hússal rakott étel. Ehhez a darált húsból hagymával, pirospaprikával pörköltöt főztem, ebbe belekevertem egy maréknyi főtt rizst.

Én tényleg szeretem a cukkinit, de valljuk be, nem túl karakteres az íze, ezért a nem túl vékony (kb. 1 centis) cukkinikarikákat először egy nagyon kevés olajon megpirítom, úgy, hogy kissé barnás színt kapjon. Ettől ugyan egy kicsit macerásabb az étel elkészítése, de megéri.

Egy pohár tejfölt egy tojással összekevertem. Rétegeztem; alul cukkini, rá a rizses darált pörkölt, pár kanál tejfölös keverék, cukkini, hús, cukkini, a tetejére a többi tejföl.

Sütőbe raktam, amikor éppen kezdett már pirulni a teteje, még rászórtam egy réteg reszelt füstölt sajtot.

Először sok évvel ezelőtt, Lengyelországban ettem párolt céklát. Azonnal megtetszett, később megpróbáltam reprodukálni, bár náluk kétféle cékla létezik, a neve is más, az aprókat nem céklának hívják. De hát abból gazdálkodunk, ami van, tehát egyszerűen csak kicsike céklát veszek a piacon, abból is lehetőleg a hosszúkás formájút, úgy tapasztaltam, hogy az kevésbé rostos, fás.

Meghámoztam 1 kg céklát, gyufaszálra gyalultam (régebben a nagylyukú reszelőn reszeltem, de nemrég kaptam egy „csodagyalut”, ezzel még szebb is lett). Olajon lábosban egy kevés sóval kezdtem párolni, fedő alatt, saját levében, amit a sótól kiengedett. Amikor elfogyott a leve, kevergetve kicsit sütöttem, majd – mivel még nem találtam elég puhának – kevés vízzel tovább pároltam, míg az is elfogyott. Ekkor belenyomtam 4 gerezd fokhagymát, és még sütöttem, kóstolás után még sóztam. Semmi leve ne maradjon, úgy jó, ha tényleg sül is egy ideig.

Ez a cékla bármilyen nem szaftos húshoz illik, és érdemes belőle nagyobb adagot is csinálni, jól elvan egy ideig a mélyhűtőben is, kipróbáltam már.

Csirkemell dióban

A csirkemellből hosszúkás, laposabb szeleteket vágtam. Mivel szerintem a céklához egyébként is illik a dió, akkor is, ha saláta készül belőle, úgy gondoltam, hogy rántott csirkemell lesz, de a morzsa helyett dióba forgattam, persze előzetes liszt és tojás után. Ennél csak arra kell vigyázni, hogy a dió sokkal könnyebben megég, mint a morzsás panír, de hát a csirkemell-szeletet nem is kell sokáig sütni, különben kiszárad.

Eredetileg töltött karalábét akartam csinálni, de csak igen nagy példányokat kaptam. Nagyon örülök, hogy manapság ilyenkor is lehet nem fás karalábét kapni. Régebben figyelni kellett, hogy tavasztájt elkapjam, amikor friss, gyenge, tehát tölthető. Később már csak kemény, fás darabok voltak. Gondolom, mostanában van már olyan fajta, ami nem olyan. Ezek is tökéletesek voltak, de mivel túl nagyok, tehát felvágtam darabkákra, és nem lett töltött. Az ízben ez nem nagy különbség, legfeljebb a szépségben.

A húsgombóc 30 dkg darált hús, egy kis fej apróra vágott hagyma, egy maréknyi főtt rizs, só, bors, kevés fokhagymagranulátum és két kicsi tojás összegyúrásával készült.

Lábosba, vízbe tettem a karalábét, felforraltam, úgy tettem bele a húsgombóckákat, mert akkor a forró víz hirtelen összefogja, és talán nem főnek szét. (Azért egy kicsit mégis...) Addig főztem, míg a karalábé megpuhult, addigra a hús is jó. Megszórtam rendes mennyiségű, petrezselyemmel, megsóztam. Közben egy kanál lisztet kikevertem egy pohár tejföllel, apránként a forró lével hígítgatva. Ezt a habarást belekevertem, összeforraltam.