àlabeck

Szeretjük a mindenféle majonézes salátát, de leginkább mégis csak akkor szoktam készíteni, ha vendégek jönnek. Ez is egy ilyen alkalom volt.

Közel 1 kg krumplit héjában megfőztem, meghámoztam, kissé kihűlve kockára vágtam. Közben egy nagyobb hagymát apróra vágtam (ha van lila, még jobb, de most nem volt), megsóztam. Némi várakozás után hozzákevertem a krumplit. Egészen picikére vágtam 4 db nem túl kicsi csemegeuborkát (sós-vizes uborkával még jobb), és azt is belekevertem, a levéből is pár kanállal. (Mivel a barátnőm, akit vártam, diabeteszes, vecsési uborkát vettem, az cukor nélkül készül.)

Kb. 1 dl majonézt – tejföl helyett – egy pohár kefirrel és egy pohár joghurttal hígítottam, összekevertem a krumplival, beleszórtam még pár kanál felvágott petrezselymet. Másnapig a hűtőben tároltam.

Darált pulykacombból készült a fasírt, egy kissé erősebben fűszerezve, mint a szokásos. Ehhez általában kis golyókká formáltam a húsmasszát, és úgy sütöttem, olajban. Most erre is kímélősebb módszert választottam; kicsi muffinformában sütöttem, úgy, hogy a forma mélyedéseit egy kis csirkezsírral kikentem, kiskanállal beletettem-nyomtam a húst, majd a tetejét is kicsit megzsíroztam. Természetesen sütőben sütöttem.

Ezt az ételt családi használatra a rizottó mintájára úgy neveztük el, hogy tésztottó. Lehet variálgatni azzal, hogy milyen hús és zöldség kerül bele, illetve a fűszerezéssel is.

Most pulykamell apróhúst hagymán és fokhagymán átpirítottam, majd megsózva saját levében puhítottam. Amikor már majdnem jó volt, belekevertem a zöldséget, ami zöldborsó, sárgarépa, karfiol és kukoricaszemekből állt. Ezúttal olyan zöldségkeveréket vettem, amiben egy kis fűszeres vaj is található, tehát további fűszert nem tettem bele. Mikor ezek is megpuhultak, hozzákevertem tejfölt. (Ez sem kötelező, anélkül is jó, mert amúgy is van egy kis szaftja, nekem most éppen volt kéznél egy bontott tejföl.)

Közben tésztát sós vízben kifőztem – tulajdonképpen bármilyen jó, de ez a mini „könyökcső” (hivatalosan szarvacska) jól elkeveredett, mert nem nagyon különbözik a mérete az egyéb benne lévő anyagoktól. A megfőtt, leszűrt tésztát közvetlenül a húsos, zöldséges keverékbe szedtem ki, átforgattam, és már tálalható is. Kívánság szerint a tányéron lehet rá még sajtot is reszelni.

Nem vagyok valami jó a névadásban, ennek a most először, kísérletképpen sütött csirkecombnak sem tudtam semmi értelmeset kitalálni. Talán csirkecomb omlettben? Mindegy, mi sikeresnek nyilvánítottuk a kísérletet.

Csirkecombot (csak felsőt) kicsontoztam, szeleteket formáltam belőle, kicsit megsóztam, aztán lisztbe forgattam. Felvert tojásba belekevertem annyi majonézt, hogy az egész egy kissé sűrű lett, kb. mint egy joghurt (egy tojáshoz kb. egy teáskanál majonéz). A liszt után ebbe mártottam a hússzeleteket, és egyenesen az olajjal kikent, felforrósított teflonserpenyőbe tettem, bőrös felével alul. Amikor összekapta, megfordítottam, csökkentettem a hőfokot és lefedtem, így sült tovább, még egyszer-kétszer átfordítottam, míg átsült a hús, megpirult a bundája.

Valahogy kompenzálni akartam a telet, a szürkeséget, ezért valami jó kis salátára gondoltam köretként, ami bennem egy kicsit a nyarat és a napfényt idézi. Ilyenkor általában mindenhol lehet jégsalátát venni, ez alól csak az volt kivétel, ahol én akartam volna, így maradt a fejes saláta, amivel csak az a bajom, hogy könnyen megfonnyad, különösen, ha só kerül a közelébe. Így kitaláltam, hogy két külön tálban készítem el.

Az egyikben volt hagyma, megsózva, ezenkívül uborka, egy szép nagy kaliforniai paprika, sárgarépa, minden gyufaszálra vágva, a végén egy pohár joghurttal leöntve. A másikban a fejes saláta felaprítva, megszórva citromfűvel, bazsalikommal, oreganóval és szintén joghurttal. Evésnél persze összekevertük, csak így szebben megmaradt másnapra is.

Úgy kezdődött, hogy a múlt héten elmentünk a víkendházba, kihasználtuk a kis napsütést, volt még egy kis tennivaló. Említettem, hogy veteményesként nálam csak a fűszerkert szerepel, de ez nem egészen igaz. Jó néhány évig volt sóska is, de tavaly valahogy megszűnt. Idén ültettünk újat, de a lehető legrosszabbkor; kikelt, elszáradt. Most fölfedeztem, hogy egy kevés a fagy ellenére magához tért, azt gyorsan leszedtem. Ez persze nem volt elég egy adagra, vettem tehát hozzá egy zacskó fagyasztottat.

A frisset megtisztítottam, megmostam, kevés olajon átforgattam. A zacskót már este kitettem, hogy kiolvadjon, leöntöttem a kifolyt levét (jó sok), és hozzátettem a többihez, addig kevergettem, míg semmi lé nem maradt rajta. Egy kanál liszttel megszórtam, kb. fél pohár tejjel fölengedtem. Beledugós (merülőnek hívják?) mixerrel összeturmixoltam. Rászórtam cukrot, talán két-három evőkanálnyit (mi édesen szeretjük), azzal is összeforraltam, aztán egy háromnegyed pohár tejföllel is. Itt megkóstoltam, hogy elég édes-e, de csak annyira, hogy azért a savanykás íz is érezhető legyen.

Bolond fejjel kitaláltam, hogy bundás zsemle, és nem kenyér legyen hozzá – gyerekkoromban is mindig az volt. Hát ez hiba volt; ezek a mostani felfújt zsemlék erre alig-alig alkalmasak. Már szeletelni sem volt könnyű, aztán tejjel hígított, megsózott tojásba mártani, olajban sütni, miközben majdnem szétesett. Sütés közben egészen pufókra feldagadt, aztán mikor papírtörlőre kiszedtem, lelapult. Azért az íze nem lett rossz.

Kíváncsi lennék, hogy csak szerintem nem jók ezek a zsemlék, és a többség tényleg ilyet igényel?

Semmi különös, ugyanaz, mint a rizsből készült társa, és csak annyival gyorsabb, amennyivel a tejbegríz hamarabb kész van, mint a tejberizs. Azért döntöttem mégis emellett, mert kisebb adag keletkezik, és két emberre az bőven elég.

Tehát fél liter tejben 4 evőkanál grízzel sűrű tejbegrízt főztem, belekevertem kb. 5 dkg vajat, hagytam kihűlni. Aztán két tojást szétválasztottam, a fehérjét felvertem habnak, a sárgáját kikevertem 4 teáskanál porcukorral. (Azért belenéztem egy receptbe, abban 4 evőkanál van, de tudom, hogy az nekem túl sok.) Ebbe kevertem a kihűlt grízt, és – mazsola helyett – pár kanálnyi cukrozott narancshéjat, ami még maradt a tavalyi eltevésből (hamarosan itt az ideje, hogy újat csináljak). Én géppel kevertem. Ezután hozzáadtam a habot, és sütőpapírral bélelt tepsibe, majd a forró sütőbe tettem. Akkor kicsit mérsékeltem a hőfokot, kb. 40 percig sült. Eléggé lapos lett, de szerencsére nem azért, mert nem lett „felfújt”, hanem ehhez a mennyiséghez túl nagy a kisebbik tepsim is.

Szerintem önmagában sem rossz, de baracklekvárral még jobb.

és...

gondolkoztam, hogy egyáltalán érdemes-e megemlíteni, hogy immár hat hónapja irkálom ezt a főzőnaplót. Kezdetben úgy gondoltam, hogy ha gyerekeim, és talán az ő barátaik – főleg, akik már ettek nálam – olvassák, és önálló főzési próbálkozásaikban hasznát veszik, akkor már megéri.

Eleinte eszembe sem jutott a látogatottsági statisztikákat nézegetni, azt sem tudtam, hogy van ilyen. Aztán a gyerekem felhívta a figyelmemet rá, hogy nézzem már meg, milyen sokan olvassák. Hát ...hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök nagyon. És nagyon köszönöm mindenkinek, aki néha hozzászól.