àlabeck

Szemlét tartottam a mélyhűtőben, hogy mi az, amit már fel kellene használni. Volt egy 30 dekás darált hús csomag, hát ez lett belőle.

Egy nagyobb fej hagymát felkockázva kevés olajon megpuhítottam, beletettem két kiskanál vitapricot (darált piros színű paprika sóval), két kanál paradicsompürét, három gerezd fokhagymát, ezzel még átsütögettem. Aztán még tettem egy kis pirospaprikát, bele a darált húst (pulykacombból), átforgattam, kis vízzel felengedtem (só nem kell, mert benne van a vitapricban). Szárított fűszereket szórtam bele; rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, oreganó – mind saját termés és szárítás. Többször kevés vízzel fakanállal szétnyomható állagúra főztem. Szintén a mélyhűtőben volt egy kis doboznyi (kb. 20 dkg) már ledinsztelt gomba, azt is beletettem, és már csak addig főztem, hogy elfogyjon a leve.

Közben kifőztem 30 dkg szélesmetéltet (durum), leszűrtem. Tűzálló tál alját kiolajoztam, beleterítettem a fele tésztát, rá a darált húsos masszát, a tetejére a többi tésztát. Két pohár tejfölt egy jó maréknyi reszelt sajttal (holland edami) összekevertem, kicsit megsóztam, abba is tettem egy kevés szárított zöldfűszert jól összemorzsolva. Ráterítettem a tésztára úgy, hogy helyenként lyukakat fúrtam bele, hogy oda is becsurogjon a sajtos tejföl.

Sütőben átmelegítettem, az utolsó 5 percre a tetejére még további reszelt sajtot szórtam, ráolvasztottam.

Ez a mennyiség kettőnknek legalább két napra elég.

Valószínűleg az lenne a jó módszer, hogy eltervezem a menüt, aztán elmegyek a boltba, megveszem a hozzávalókat. De ha belegondolok, nálam gyakrabban fordul elő az, hogy előbb vásárolok valamit, ami megtetszik, gusztusosnak tűnik, aztán találom ki, hogy abból mit is lehetne főzni. Talán azért is van így, mert gyakran előfordult, hogy amit kigondoltam előre, azt éppen nem kaptam, vagy nem tetszett a minősége. Vagy csak nem vagyok eléggé tervszerű.

Hát így volt most is, szép tarja volt, nem túl zsíros, csinosan felszeletelve árulták, miközben a csirkemell, amit eredetileg venni akartam, nem tetszett. A karfiol meg mindig elcsábít, ha szép, tömött, fehér és nem csak óriásikat lehet kapni.

A tarjáról levágtam a csontokat (majd leves lesz belőle), zöldfűszeres sóval, fokhagymával befűszereztem, serpenyőben először mindkét oldalát megpirítottam, majd kevés vízzel, fedő alatt megpuhítottam. Nem voltak túl nagyok, ezért fejenként két szeletet. A karfiolt szétszedtem, sós vízben egy késhegynyi citromsavval (hogy szép fehér maradjon) nem túl puhára főztem.

Tűzálló tálba fektettem a hússzeleteket, ráhalmoztam a karfiolt. A serpenyőben, amiben a hús sült egy pohár tejfölt elkevertem, így felszedte a fűszeres törmeléket, belekevertem egy egész tojást, ezt ráöntöttem a karfiol tetejére. Sütőben, erős fokozaton az öntet megszilárdulásáig sütöttem.

Tulajdonképpen nevezhetném kissé diétás Dubarry szeletnek is. Azért diétás, mert nem besamellel készült, nincs benne liszt. Szerintem egyéb köret nem szükséges hozzá, elég maga a karfiol.

Természetesen ezt vkf-en kívül, hiszen nem csináltam vele semmit, azonkívül, hogy kibontottam a konzervdobozt, és rákentem a vajas kenyeremre (sújtson bár megvetés, nem házi kenyér, csak „bóti” bajor barnának nevezett). Ennek ellenére úgy érzem, hogy amikor ennyi szó esett mostanában a tenger gyümölcseiről, méltatlan lenne, ha nem említeném meg az egyik nagy kedvencemet, a tőkehalmájat.

Kinéztem egy-két receptet is vele, de most valahogy nem került rá sor, előbb-utóbb bepótolom. Viszont szerintem így, önmagában, kenyérre kenve is nagyon finom, és nem utolsósorban egészséges is, bár nem éppen fogyókúrás.

Talán nem mindenki tudja, hogy régen azt az olajat használták a D-vitamin pótlására, amiben a tőkehalmáj „ázott”, ezt nevezték csukamájolajnak. Ezt adták gyerekeknek az „angolkór” megelőzésére, amikor még nem találták fel a tablettában vagy kapszulában szedhető vitamint. Azt mondják, hogy egészen szörnyű íze volt, de ez magában a májban egyáltalán nem tapasztalható. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Mondhatnám azt is, hogy fish&chips hazai módon, ami persze más, mint az angol változat, hiszen a lehető legegyszerűbb rántott halfilé és sült hasábburgonya egy kis mártással.

Ezt még nyáron csináltam, valahogy nem került rá sor, hogy beírjam, most a vkf kapcsán eszembe jutott, hogy talán sokan, akik nem nagyon szeretik a halat, ebben a nálunk leghagyományosabb formában mégis megpróbálják.

Persze ehhez is bármilyen halfilé megfelel, az én kedvencem a harcsa, de jöhet a fogas (süllő), tulajdonképpen minden, még egy jó pontyfilé is. Ha étteremben eszem, én leginkább ilyesmit szoktam rendelni (nem feltétlenül rántva).

Tengeri halból olyat válasszunk, ami elég vastag. Ilyet mostanság nem könnyű találni, de nem lehetetlen. A fagyott halat egy nagy tálba teszem, leöntöm kissé sós, fokhagymás tejjel, így hagyom kiengedni. Másnap leszűröm, kissé kinyomkodom, papírtörlővel le is itatom róla a nedvességet. Lisztbe, megsózott tojásba, finom morzsába panírozom, olajban megsütöm.

A krumplit ugyancsak olajban sütöm, és mindent papírtörlőre vagy szalvétára kiszedve jól lecsorgatom róla a fölösleges olajat.

Általában tartármártást szoktak adni hozzá, de én jobban szeretem az egy kicsit könnyebb változatot, hiszen minden olajban sült, az már abból bőven elég. Egy pohár joghurtot jól elkevertem egy kanál mustárral, citromlével, egy kis porcukorral. Belekevertem egy jó adag metélőhagymát és metélőfokhagymát, ezzel kész is a mártás, amit jó bőven lehet a halhoz enni.

Egyszerű, kellemes reggeli vagy vacsora, esetleg előétel, fogyózóknak önállóan, másoknak friss vagy pirítós kenyérrel.

Kell hozzá egy tonhalkonzerv – nem aprított, de nem kell a legdrágább, nálam Atlantik nevű van itthon.

Egy érett (a hűtőben, papírban volt már egy ideje) avokadót kettévágtam, meghámoztam (jó vékonyan, mert a héja alatti rész a legjobb), apróra vágtam. Egy kicsi lilahagymát is felaprítottam, kissé megsózva állni hagytam, úgy félórát. Erre rácsavartam egy citrom levét, belekevertem az olaj egy részét, ami a halkonzervben volt, még belenyomtam egy kiskanálnyi szardellapasztát (ha valaki nem akarja, hogy erősebb halíze legyen, ezt hagyja ki). Beletettem az avokadót és a csak kicsit összetört halhúst.

Eredetileg még grapefruitot akartam hozzátenni, de úgy alakult, hogy éppen vettünk egy pomelót (kipróbálni, mert azelőtt még ilyet nem ettünk), és úgy döntöttem, hogy az még jobb lesz, mert lágyabb, kevésbé karakteres az íze. Tehát abból tettem bele vagy négy jó nagy gerezdet (meghámozva, felaprítva), meg ami törmelék keletkezett a bontásnál. Szóval nem keveset.

Összekevertem, hűtőbe tettem, aztán megkóstoltam, csak úgy magában, mert nagyon gondolkoztam, hogy tegyek-e bele még valamilyen fűszert, de úgy döntöttem, hogy csak rontana rajta, jobb, ha így érvényesülnek az ízek.