Természetesen ezt vkf-en kívül, hiszen nem csináltam vele semmit, azonkívül, hogy kibontottam a konzervdobozt, és rákentem a vajas kenyeremre (sújtson bár megvetés, nem házi kenyér, csak „bóti” bajor barnának nevezett). Ennek ellenére úgy érzem, hogy amikor ennyi szó esett mostanában a tenger gyümölcseiről, méltatlan lenne, ha nem említeném meg az egyik nagy kedvencemet, a tőkehalmájat.

Kinéztem egy-két receptet is vele, de most valahogy nem került rá sor, előbb-utóbb bepótolom. Viszont szerintem így, önmagában, kenyérre kenve is nagyon finom, és nem utolsósorban egészséges is, bár nem éppen fogyókúrás.

Talán nem mindenki tudja, hogy régen azt az olajat használták a D-vitamin pótlására, amiben a tőkehalmáj „ázott”, ezt nevezték csukamájolajnak. Ezt adták gyerekeknek az „angolkór” megelőzésére, amikor még nem találták fel a tablettában vagy kapszulában szedhető vitamint. Azt mondják, hogy egészen szörnyű íze volt, de ez magában a májban egyáltalán nem tapasztalható. Mindenkinek csak ajánlani tudom.