àlabeck

A fokhagymás tésztából maradt egy második adag, de ez már kevesebb volt, ezért úgy gondoltam, hogy kibővítem egy kicsit. Kivételesen hústalan bővítmény készült, néha azért ez is előfordul nálam. Padlizsán pedig bármikor jöhet!

Egy darabot meghámoztam, kisebb kockákra vágtam, megsóztam. Egy fej hagymát is felvágtam, kevés csirkezsíron (ha már a tésztán úgyis az volt) megpirítottam, hozzáadtam négy kisebb paradicsomot – amelyik puhább volt, meghámoztam, amelyik nem, azt szintén felkockáztam. Forraltam, amíg besűrűsödött. Belekevertem egy maréknyi, karikára vágott zöld olajbogyót.

A padlizsánt leöblítettem, felitattam róla a vizet, és bevonatos serpenyőben, minimális olajon jól megpirítottam. (A legjobb íze sütve van a padlizsánnak, akár sütőben, akár serpenyőben.) Belekevertem a paradicsomos mártásba, már csak éppen összeforraltam.

Bármilyen főtt tésztával jó lenne, de a maradék fokhagymáshoz is remekül illett. Ha sima tészta lett volna, akkor még a mártásba tettem volna fokhagymát is, mivel én eléggé fokhagymakedvelő vagyok.

Megint baráti összejövetelt tartottunk, arra sütöttem – pogácsa helyett – ezt a nagyon egyszerű csipegetni valót. (Ez is mutatja, milyen sokoldalúan és kényelmesen felhasználható a leveles tészta és a – jobb minőségű – virsli is. Jó kis gyorssegély olyan lustáknak, mint néha én is vagyok.)

A virslit kb. két centis darabokra vágtam. A fagyasztott, kész, vékonyra nyújtottan kapható leveles tésztát megkentem mustárral, aztán keskeny csíkokra vágtam, a virslidarabokat beletekertem. Most orosz mustárt használtam, amilyet az Arbat boltban lehet kapni – de orosz gyártmány, nem németországi, mint az ő áruik legnagyobb része –, ez nem annyira csípős, mint a klasszikus, közismert garcsica, de azért a jellegzetes íze megvan.

Előmelegített, forró sütőben kb. 40 percig sütöttem, amíg szép aranybarna lett. Melegen is megkóstoltuk, de a bulin hidegen ettük; így is, úgy is jó.

Egy kedves ismeretlentől, Ágnestől kaptam levélben a következő receptet. Ennél jobban nem is időzíthetett volna – annak ellenére, hogy nem volt itthon minden hozzávaló –, mert még mindig a mélyhűtő tartalmának csökkentésén igyekszem, és mivel van egy doboz főtt tészta, amúgy is abból terveztem valamit főzni, és még nem volt ötletem, hogy milyen módon.

3-4 jó fej fokhagymát megtisztítunk, a gerezdeket vékonyan felszeleteljük. Olajban – olíva a finom! – rózsásra pirítjuk, megszórjuk egy csokor apróra vágott petrezselyemmel, félretesszük. Fél kiló penne rigate (ezt magyarul „tollhegy”-nek nevezik; ferde metszésű kis bordázott csövecskék) tésztát sós vízben kifőzünk, majd a szószba keverjük. Még egy csokor petrezselymet keverünk a kész ételhez, majd pepperonival (chili is jó) megszórjuk, hogy az ízek életre keljenek... Az erős el is maradhat, bár úgy az igazi. A fokhagymától pedig, mivel az illóolajokat elpárologtattuk, senki nem lesz büdös!

A készlethiányaim miatt néhány pontban nem követtem pontosan a receptet; az olívaolaj éppen kifogyott, helyette csirkezsírt használtam, ami amúgy is kissé fokhagymás, a kész tészta nem penne, hanem csavart széles metélt volt, utólag úgy gondolom, hogy ez nem is baj, a lapos tésztára nagyon jól tapadt a fokhagyma és a petrezselyem. És pepperoni, illetve chili sincs, ezért helyette egyszerűen megszórtuk kevés csípős pirospaprikával, és mivel mi annyira nem rajongunk az erősért, nekünk ez is eléggé megízesítette az ételt, de igaz, ez a kis csípősség kiemeli az ízeket (először megkóstoltam a nélkül is). Hozzá még egy kis könnyű salátát is ettünk, uborka- és fodros saláta volt joghurttal.

Azt gondolom, a kis változtatásoknak nincs nagy jelentősége, nagyon ízlett ez a különleges tésztaétel. Még egyszer köszönet a receptért!

Ez is a gyors nyári kategóriába tartozik.

Maradt néhány darab a rántott oldalasból, csak valami köret kellett hozzá. Fagyasztott vegyes zöldségek keverékét – amiben bébirépa, karfiol, pasztinák, zöldbab volt, még kipótoltam brokkolival és kelbimbóval – megpároltam kevés olajon, kevés vízzel. Egy kis zöldfűszeres sóval sóztam meg. Mikor megpuhult, de nem túl puhára, egy pohár joghurttal elkevert kevés liszttel behabartam.

A szokásos finomfőzelékhez képest annyi a különbség, hogy azt tejjel szoktam habarni, de a joghurt savanykássága kellemesen frissít a kánikulai napokban. Az pedig, hogy milyen zöldségekből áll össze, tulajdonképpen teljesen mindegy.

Ez másféle zöldbableves, mint amilyet legtöbbször szoktam. Nem is tudom, miért, honnan, most éppen így jutott eszembe. Bár először valami húsfélével gondoltam, de aztán – hétköznap, időhiány – megelégedtem a virslivel.

Egy fej kockára vágott hagymát megpároltam, pirospaprikával megszórtam, rátettem a két hosszú, felkarikázott virslit (kétszemélyes adag). Jól átforgattam, hozzáadtam a 30 dkg felvagdalt zöldbabot is. Még egy kis kevergetés után felengedtem a fokhagymás alaplével (amiben oldalas főtt), puhára főztem. (Ha éppen nincs ilyen alaplé, akkor tettem volna bele fokhagymát is.) Végül egy jó fél pohár tejfölben elkevert egy teáskanál liszttel behabartam, petrezselyemmel, borsikával, kaporral ízesítettem.

Nagyon ízletes, gyors nyári leves lett belőle.