àlabeck

Látványra semmiben sem különbözik a szokásostól, de mondtam már máskor is, hogy különböző fűszerezéssel könnyen változatossá lehet tenni az egyszerű sült csirkecombot (vagy bármilyen sült húst). Most éppen ez jutott eszembe.

Összekevertem sót, borsot, fokhagymát, majoránnát, kevés pirospaprikát olajjal, belereszeltem egy citrom héját és levét. Kézi habverővel jó alaposan felvertem, hogy egyneműnek tűnjön. Ebbe forgattam a csirke felsőcombokat, aztán kb. két órára a hűtőbe tettem.

Serpenyőben a szokott módon sütöttem, tehát először erős lángon a bőrös felével, aztán megfordítva, fedő alatt, lassabban. A végén, mikor már megpuhult, sütőbe tettem, bőrrel fölfelé, megpirítani.

Serpenyőben pirított krumplival, vegyes (uborka, lilahagyma, paprika, paradicsom) citromos-olajos, bazsalikomos, kakukkfüves salátával tálaltam.

... minek is nevezzem?

Talán akad még rajtam kívül is olyan, aki emlékszik, hogy régebben nem nagyon lehetett padlizsánt kapni, nem is nagyon ismerték. Ha egy-két helyen volt, akkor meglehetős drágán adták. Nálunk otthon nem szerepelt az étlapon, először valahol vendégségben ettem, természetesen rántva, de valahogy azonnal megtetszett. Arra már nem emlékszem, hogy jutott eszembe máshogy is elkészíteni. Aztán egyszer Bulgáriában jártunk a férjemmel – annyira régen, hogy még nem volt gyerekünk –, és a piacon megláttam a gyönyörű padlizsánokat, piros paprikákat, óriási, szaftos paradicsomokat; még az akkori sátrazós, kempingezős, spirituszfőzős lehetőségeinkhez képest is nagyon olcsón. Jól felszerelve indultunk itthonról, ez azt jelenti, hogy vittünk egy méretes darab angolszalonnát, gondolva, hogy az sok mindenhez jó lesz. Így is volt. Szinte minden másnap ehhez hasonló keveréket ettünk, nem tudtuk megunni.

Most minden alapanyagot kockára vágtam: két méretes, de karcsú padlizsánt, két hagyományos, két zöld és két piros színű paprikát (nem kaliforniai, hanem kápia), négy nagyobb paradicsomot, két hagymát, fokhagymát, és persze kb. 30 dkg pulykamellet. Aztán már csak a sorrendet kellett kitalálni.

Sima szalonnával kezdtem, azon megpirítottam a hagymát, fokhagymát, utána a padlizsánt. Ezután jött a hús, amikor kifehéredett, beletettem a paprikákat. Fedő alatt főztem tovább, és mikor elfogyott a leve, beletettem a paradicsomot. Addig rotyogtattam még, amíg besűrűsödött, addigra már a hús is puha volt. Egy kis friss kenyérrel ... még mindig nem untam meg.

Vendégváró falatoknak készült jó előre ez a kekszféle, ahogy a régi receptek is mondják, fémdobozban sokáig eláll, végül is nem lehet mindent az utolsó percre hagyni.

25 dkg lisztet 13 dkg margarinnal, 1 dl tejjel, 1 kávéskanál sóval, 1 mokkáskanálnyi sütőporral, kb. fél pohár tejföllel összegyúrtam.

Három részre osztottam, külön-külön kinyújtottam hosszúra, vékonyra.

Megkentem a következő töltelékkel:

12 dkg vajat elkevertem 15 dkg reszelt sajttal – 2/3 rész füstölt, 1/3 egyszerű edami volt – és két teáskanál pirospaprikával.

Felcsavartam, pár órára a hűtőbe tettem. Amikor eléggé megszilárdult, vékony szeleteket vágtam belőle, sütőpapírral bélelt tepsiben megsütöttem.

(Lehet vastagabbra nyújtani, akkor nagyobb tekercsek lesznek, vastagabb darabokra vágni, akkor puhább a végeredmény, de én most pici, egy falatra bekapható kekszet akartam.)

Nem is tagadom; valószínűleg most éppen azért jutott eszembe ilyet főzni, mert jókat nevettem a reklámon, amelyben egy papa beszéli meg a gyerekkel, hogy mézes-mustáros csirkét csinálnak vacsorára, ami úgy megy, hogy hús meg méz, meg mustár és a zacskós csodaszer kerül bele. Én meg csak csodálkoztam; ha ezt mind külön rakjuk a lábosba, akkor mi lehet a zacskóban? És minek?

Én csak így, egészen egyszerűen főztem:

Egy fej felaprított hagymát kevés olajon megpároltam, hozzáadtam két gerezd fokhagymát. Ebbe tettem a darabokra vágott ½ kg csirkemellet, belekevertem három teáskanál mézet, kicsit meg is sóztam, és addig kevergettem, amíg szép pirosas színe lett. Akkor kevertem hozzá kb. 4 evőkanál mustárt, kevés fehérborsot és gyömbért. Persze, hogy mennyi legyen a mustár, az annak minőségétől meg a saját ízlésünktől függ, érdemes megkóstolni, én inkább savanykásan, mint túl édesen szeretem. (Ez is édes-savanyú.) Még egy kis további keverés, pirítás után felengedtem 2 dl tejszínnel. Jól összeforraltam, és kész is.

Nagyon alkalmas étel olyankor, amikor sok a dolgom, nincs idő túl sokat foglalkozni az ebéddel, mégis – természetesen – valami finomat szeretnék. Különböző adalékokkal sokféle változatban készíthető.

3/4 kg krumplit meghámoztam, karikára vágtam. Egy nagyobb csirkemellfiléből négy szeletet vágtam, szintén 4 szeletet füstölt tarjából. Két fej hagymát és egy paradicsomot is felszeleteltem.

A tepsit vékonyan csirkezsírral kikentem, beletettem a krumplit, megsóztam, átforgattam. Ráfektettem a megsózott, enyhén fűszerezett csirkeszeleteket, azokra pedig a tarját. A hagymát egyenletesen rászórtam, végül a paradicsomot.

Befedve tettem a sütőbe, 180 fokon kb. 40 percig sütöttem, illetve amíg a hús és krumpli is megpuhult. Akkor két pohár tejfölt összekevertem egy tojással, ezzel leöntöttem. Kicsit megrázogattam, hogy mindenhova jusson, egészen az aljáig. Fedő nélkül sütöttem tovább, már 200 fokon, amíg megszilárdult. A csirke és a sonka (tarja) szinte egészen eggyé válik, ahogy megsül, felvágásnál sem válik szét, így nagyon jóízű és szaftos hússzeleteket kapunk.