àlabeck

Azaz són, illetve sóágyon sült csirke. És miért retro? Ez a sütési mód valamikor akkortájt volt divatban, amikor már kezdett ismert lenni a grillcsirke, de csak egy-két helyen árulták, az pedig eszünkbe sem jutott, hogy otthon valakinek olyan sütője legyen, amiben nyársra lehet húzni a csirkét, és egy szerkezet forgatja, miközben mindenhol egyenletesen megsül anélkül, hogy egy csepp zsírt adnánk hozzá. Ennek helyettesítésére két módszert találtak ki.

Az egyik szerint megsózva, fűszerezve barna papírzacskóba tették a csirkét, azt összekötözték, majd a sütőben kb. egy óra hosszat sütötték. Ilyen barna papírzacskót mostanában nem láttam, azt hiszem, kiment a divatból – persze nálunk, mert filmekben látjuk, hogy az amerikai háziasszonyok ilyesmiket ölelgetnek vásárlás után.

A másik a són sütés. Igazán nem tudom, miért nem próbáltam ki korábban, de csak most került rá sor, amikor már a lányom is megcsinálta, és nagyon meg volt elégedve az eredménnyel.

Egy egész, legalább másfél kilós csirkét megmostam, papírtörlővel megtörölgettem. A belsejét majoránna, rozmaring, kakukkfű keverékével bedörzsöltem. Meghámoztam két fej fokhagymát, a gerezdeket egészben beletettem (a 40 fokhagymás csirke ötlete szerint), végül egy kisebb (jól megmosott) citromot is, kettévágva.

Egy sütőtálba – ami éppen csak akkora, hogy a csirke kényelmesen beleférjen – beleöntöttem egy kiló sót, ezen hasra fektettem a csirkét. 180 fokos sütőben sütöttem. Kb. egy óra után tűvel ellenőriztem a combjánál, hogy hol tart, mivel majdnem puha volt, és a bőre is kezdett pirulni, megfordítottam. Újabb félóra és újabb ellenőrzés után késznek nyilvánítottam.

A végeredmény nagyon jó volt, porhanyós, omlós lett a hús, a fokhagyma pedig nálunk majd hogy nem kevésnek tűnt, annyira ízlett. A színe nem olyan látványos, mint a kívülről is fűszeres grillcsirkéé, de ropogós, ízes lett, pont annyira sós, amennyire kell, illetve belül elfért volna egy kevés só (talán azért, mert elég nagy volt), de így is jó volt, a citrom és fokhagyma aromája remekül érződött.

Hagymás krumplit csináltam mellé – a megfőtt krumpli pirított hagymával, pirospaprikával keverve.

Valami halas vagdalt járt az eszemben, először fasírtféle módra gondoltam, tehát zsemlével összefogva. De akkor valami köret is kellett volna, és nem tudtam, mi legyen az. Így végül összeépítettem a krumplival, tehát egy újabb tócsni változat készült.

A 25 dkg fagyasztott hekkfilét előző este kivettem, fokhagymás tejbe áztattam, abban engedett ki. Akkor leitattam róla a tejet, kisebb kockákra vágtam. Kb. 40 dkg krumplit meghámoztam, a reszelő nagyobbik lyukán megreszeltem. Belekevertem a halat, megsóztam, borsot tekertem hozzá, tettem bele egy közepes fej felkockázott hagymát, két egész tojást, pár kanál lisztet – nem túl sokat. Jól összekevertem, aztán a szokott módon, kanállal, nem túl sok olajban, serpenyőben megsütöttem.

Ez a mennyiség nekünk éppen két napra elég volt (másnap a sütőben melegítettem meg). Egyik nap egyszerűen ecetes almapaprikával ettük, másik napra mártás volt hozzá; tejfölbe mustárt, kis cukrot, szardellapasztát, metélőfokhagymát és metélőhagymát kevertem.

Még mindig az egytálételes 22. VKF jegyében. És újra egyik kedvencem, a hús és zöldség összeállítás, amit szerintem nem lehet megunni. Azért nem, mert a zöldségek választéka is óriási – ha éppen nem a piacon, akkor mélyhűtött állapotban, és sokféleképpen lehet megfőzni is. Most is kénytelen voltam fagyasztott zöldségkeveréket használni, mert amit eredetileg szerettem volna vagy nem volt, vagy túl drága. Így a keverékben volt répa, zöldbab, paszternák, cukkini, karfiol, brokkoli.

Pulykacomb kockákat (30 dkg) erős lángon, kevés olajon megpirítottam. Megsóztam, kevés vízzel kis lángon puhítottam. Közben beáztattam 7-8 dkg mazsolát, megtisztítottam és gerezdekre vágtam egy közepes méretű fehér hagymát. Amikor a húst félpuhának ítéltem, megsóztam, beletettem a hagymát és a mazsolát, 10 perccel később hozzátettem a 60 dkg vegyes zöldséget. Újabb 10 perc után belereszeltem egy kis gyömbért; színes borsot, őrölt fahéjat és egy kis csípős pirospaprikát kevertem hozzá. Amikor újra elfőtte a levét, két evőkanál saját készítésű ketchuppal tovább fűszereztem. Én csak kóstolással tudom megállapítani, hogy milyen az étel, így azután még egy kis fahéjat és gyömbért tettem bele.

Végül addig főztem, amíg nem maradt leve, és a zöldség éppen roppanósan, vagyis nem túlságosan puha lett.

Ehhez hasonlót – de mindig kicsit mást – gyakran csináltam már, most úgy gondoltam, hogy a 22. VKF-re alkalmas, hiszen egy egyszerű egytálétel, ez most a kiírás témája, aminek én nagyon örültem, hiszen nagy kedvencem az egytálétel, készülhet sütőben vagy a tűzhelyen, mindegy. A biztonság kedvéért utánanéztem, hogy jól értem-e, hogy mi is az, ezt találtam (Néprajzi Lexikon):

Az egytálétel – az ételkészítés egyik fontos módja. Különböző nemű élelmiszerekből – mint pl. főzelék, hús, kása, tészta stb. – kétféleképpen készíthető el az étkezés egy összetartozó ételegyüttese, fogása. Főhet külön a főzelék, mártás, tészta- vagy kásakörítés és a hús, vagyis a két vagy több részből álló ételfogás minden összetevője, amelyek ilyenkor csak tálaláskor kerülnek egymás mellé. Ennek ellentéte az egytálétel, amelynél olyan élelmiszereket főznek együtt, egy edényben egy ételfogássá (németül Eintopfgericht), amelyekből külön-külön is lehetne önálló ételeket, ill. egy fogás önálló részeit készíteni. Az egytálétel fogalom független attól, hogy az étkezés, amelyen szerepel, csak ebből az egy fogásból vagy még továbbiakból áll-e. Az egytálételként összefőzött hús és főzelékféle hol sűrűbb, és akkor főzelék, hol hígabb, és akkor leves.

A krumpli-hús összeállítás, úgy tudom, sokak kedvence, mégsem kell, hogy mindig egyforma legyen. A tepsis változat is sokféleképpen variálható, különböző összetevőkkel, fűszerekkel.

Most háromnegyed kiló krumplit vékony karikára vágtam, ugyancsak karikára egy méretes póréhagymát. Csirke felső combokat – hat darab volt, kicsontozva, félbevágva – sóval, fokhagymával, majoránnával, kevés pirospaprikával bekentem.

A tepsit egy evőkanál olajjal kikentem, beletettem a krumplit és a póréhagymát, megsóztam, átforgattam. Ráfektettem a csirkecombokat, először bőrével lefelé. Lefedve 180 fokos sütőbe tettem. Egy óra után levettem a fedőt, a húst megfordítottam, maximális fokozaton megpirítottam.

A fiam lepett meg karácsonyra egy csomag mungóbabbal. Nem mondom, hogy még nem hallottam róla, de eddig csak csíra formájában találkoztam vele, más zöldséggel együtt. Nagyon aranyos pici zöld golyók, inkább borsóra hasonlít – a zacskóra ugyan az volt írva, hogy felezett, de nem az volt.

Elkezdtem keresgélni a neten, hogyan is készítsem el. A találatok túlnyomó többsége a csíráztatást mint egyedüli felhasználást említette. Találtam egy-két indiai konyha szerinti receptet is, de most nem akartam egyszerre új alapanyagot és teljesen ismeretlen ételt is egyszerre kipróbálni. Viszont megtudtam, hogy ez a babocska a lencsének közeli rokona. Így történt, hogy ilyen módon főztem meg. (Ez fél zacskónyi volt, a másik feléről majd később döntök.)

Mivel volt a fagyasztóban füstölt lé, abban kezdtem el főzni a 20 dkg mungóbabot, közben folyamatosan figyeltem, hiszen nem tudtam, mennyi idő kell neki a puhuláshoz. Három kisebb sárgarépát és két fehéret kockára vágtam. Kb. egy óra után tettem a babhoz, amikor még az nem egész puha, de már összenyomható volt, így egyszerre puhultak meg. Ugyanakkor beletettem egy kis darab füstölt kolbászt félkarikára vágva, kicsit később pedig négy felkarikázott virslit is.

Egy evőkanál lisztből, két gerezd fokhagymával, pirospaprikával készült rántást főztem bele, utána pedig egy tojásból készült galuskát, amibe zellerlevelet is tettem. A végén zellerrel és petrezselyemmel megszórtam. Finom volt, más, mint a lencse, valahogy lágyabb íz.