àlabeck

Vendégem van itt a blogon, Juli. Ő idő hiányában (egyelőre) nem tervezi saját blog írását, én szívesen megosztom itt az általa készített ételeket. Ez az első, ami nekem újdonság, ezért utánanéztem, hogy mi ez: zsírral és hajtogatással leveles szerkezetűvé tett, változatos ízesítésű, fűszerezésű, kalóriadús, kemencében sütött kenyértészta, amelyet a paraszti portákon kenyérsütéskor készítettek, és frissen fogyasztottak. További elnevezései: kenyérlepény, dubbancs, dublitekercs, varjú, biblia, ördögbiblia. Változatok: sós, kapros, juhtúróval töltött. Főleg Hajdú-Bihar megyében, Debrecen és környékén ismert.

A recept:

A tésztához: 400 ml víz, 3 evőkanál olaj, 80 dkg liszt, 4 kávéskanál só, 1 teáskanál cukor és 1 csomag szárított élesztő. (Én rendes élesztővel csinálom, mert finomabb.)

És szoktam egy közepesen nagy krumplit is beletenni megfőzve és összetörve. Ez a kenyértészta receptje. Kenyérsütőgépben jól kidagasztatom.

Félórát kelesztem, utána ujjnyi vékonyra elnyújtom és megszórom friss, fagyasztott vagy szárított kaporral, ételízesítővel és tört borssal. Nem kenem be semmivel. Háromrét hajtom, és azonnal elnyújtom ismét ujjnyi vastagra, most megkenem vajjal vagy margarinnal, és úgy szórok rá sok sok kaprot, kis törött borsot és megint kevés ételízesítőt. Ismét háromrét hajtom, és elnyújtom megint azonnal, de most csak kicsit, kb. bő kétujjnyi vastagra, és feldarabolom. Hosszában háromszor, keresztben négyszer vágom, így lesz 12 darab. Egyből tepsibe rakom. Én sütőpapírral sütök mindig, így nem kell kenegetni a tepsit.

Jó félórát kelesztem a tepsiben, addig bemelegszik a tűzhelyem. Mielőtt berakom a sütőbe, olvasztott margarinnal vagy vajjal megkenem a tetejét és megsütöm.

A receptet még anyukámtól tanultam és amikor kicsi voltam kemencében sütöttük. Na az volt az igazi, bár így is nagyon szeretjük.

Kevés időt kell vele tölteni és laktató. Ha valaki nem szereti a kaprot, anélkül is elkészíthető. Még néhány nap múlva is jó, ha addig megmarad.

Folytattam a kísérletezést a lassú, alacsony hőfokon sütéssel. A leírások, amiket láttam, olvastam, általában nagyobb darab, egyben sült húsokról szólnak. Én meg éppen azt akartam kipróbálni, hogy viselkedik a szeletelt hús, ha így sütöm. A tarja hirtelen sütve is jó, de leginkább csak frissen, ha netán marad belőle másnapra, akkor már nem annyira. Erre is kíváncsi voltam, hogy így, lassan sütve milyen lesz.

Első menetben éppen csak kicsit sóztam meg a húst, és nagyon gyorsan, erős lángon mindegyik darabot mindkét oldalán megpirítottam.

Összekevertem egy evőkanál mustárt, ugyanannyi baracklekvárt, sót, borsot, pirospaprikát és éppen csak annyi olajat, hogy kenhető legyen. Ezzel bekentem a húsokat, egymás mellé fektettem egy tepsibe. (Alá szilikonlapot tettem, ez jelentősen megkönnyíti majd a mosogatást.)

A sütőben először ~90°-on sütöttem egy órát, aztán 220-on még félórát, eközben egyszer megfordítottam.

Finom, porhanyós lett a végeredmény, másnapra sem keményedett meg, átmelegítve is ugyanolyan puha, kellemes volt.

Hozzá főtt-sült krumplit és jégsalátából, piros kaliforniai paprikából és hagymából készült joghurtos salátát ettünk.

Úgy éreztem, itt az ideje, hogy felhasználjam a spájzban lévő, nyersen eltett reszelt almát. Süteményt sütni most nem akartam, így ez lett belőle.

Almát eltenni persze nem érdemes, hiszen mindig kapható, csak akkor, ha az ember kap a szomszédoktól egy szatyor hullott, kishibásat, amit így hasznosítani lehet.

Metélt tésztát megfőztem – kb. 30 dkg volt, ez négyszemélyes, illetve nekünk kétnapi adag – leszűrtem, kevés olajba beleforgattam. 15 dkg darált diót porcukorral összekevertem, a cukor mennyiségét csak úgy szemre, kóstolásra döntöttem el. Felbontottam az almát, most nem felejtettem el megmérni, hogy le tudjam írni, 70 dkg. (Ugyanígy lehetne frissen reszelt almából is.) Mivel az alma szerintem elég édes volt, abba nem tettem cukrot, csak fahéjat kevertem hozzá, úgy egy teáskanálnyit.

Jénai tálba terítettem a tészta egyharmadát, rá az alma felét, arra rászórtam a dió harmadát. Aztán újra tészta, alma, dió, tészta. A tetejére már alma nem, csak dió került, ami teljesen befedte a tésztát. Ráöntöttem 2 dl tejszínt.

Sütőben 170 fokon sütöttem, amíg a dió elkezdett pirosodni rajta.

Azt mondják, ebben a szürke, ködös, párás időben a sárga szín sokat segít. Meg a vitamin is. Hát próbálkoztam vele, hátha ilyen formában majd csodát tesz. És ráadásul a gyömbér, ami nem csak kellemes ízű fűszer, de számos gyógyhatása is van, megfázásos időben különösen hasznos. És ez így együtt egy nagyon gyors, egyszerű, finom étel formájában remek.

Kb. fél kiló volt a csirkemell, ez az adag most csak alsó részből, a szűzéből állt. Nagyon kevés olajon mindkét oldalukat megpirítottam, de csak kicsit. Megsóztam, hozzátettem 4 db megtisztított, felkockázott narancsot (Így enyhén kesernyés lesz, ha valaki ezt nem szereti, ne tegye bele a gerezdeket elválasztó hártyákat.). Kis lángon lefedve főztem, amíg a narancs megpuhult, kicsit szétfőtt akkor belereszeltem egy kb. 5 centis friss gyömbért, megszórtam kevés fehér borssal. Megkóstoltam, egy kicsit túl pikánsnak találtam, tehát tettem hozzá egy kevés mézet is. Most már fedetlenül besűrítettem, aztán rálocsoltam 2 dl tejszínt, azzal is összeforraltam.

Én úgy szeretem, ha bőven jut a mártásból a mellé tálalt főtt rizsre.

Mivel Ági a fogyikonyhából (és közben titokban más is) kérte, leírom ezt is.

Ahogy a receptben van:

4 db vékonyhéjú narancsot és 1 db citromot megmosunk, vékonyan lehámozzuk és csíkokra vágjuk. A gyümölcsök fehér héját lefejtjük, kidobjuk. Húsukat felszeleteljük, és a héjjal együtt annyi vízben, ami ellepi, puhára főzzük. Hozzáadunk 40–60 dkg cukrot, és állandó keverés mellett 15–20 percig főzzük. Üvegekbe töltjük, tartósítószert szórunk rá, és lezárva száraz dunsztba tesszük.

Én nettó (meghámozva) 2 kg narancsból és 3 nagy citromból főztem, ehhez 70 dkg cukrot tettem – elég édes volt a narancs is, meg nem is szeretem túl édesen. A citromot úgy daraboltam, hogy a hártyákat kivettem, mert túl vastagnak találtam. Aki nem szereti, ha egy picikét kesernyés lesz a lekvár, tegye ugyanezt a naranccsal is. A héját lehet levágni a pici lyukú narancscsíkozóval (nem tudom, hivatalosan hogy hívják), de mivel nekem nincs, én az egyszerűség kedvéért reszeltem, kb. a narancsok feléről, amelyek a legszebbek, hibátlanok voltak.