Ismét sikerült valami egyáltalán nem szépnek látszó ételt összehozni. Életben azért kicsikével szebb volt – meg sokkal jobb, mint a látszat.
A múltkori húslevesből kimaradt egy fél zellergumó, mert a kapható óriásiak közül még ezt a legkisebbet is túl soknak találtam a levesbe. Így ehhez gondoltam ki az ételt, mint gyakran máskor is, a gombhoz a kabátot.
Két kisebb csík füstölt szalonnát apróra vágtam, kisütöttem a zsírját. Ezen megpároltam egy jó méretes, kockára vágott hagymát, hozzátettem kb. 30 dkg kis darabokra vágott pulykacombhúst. (Tehát szokásos dinsztelt húst csináltam, én ilyen húsból, de ilyet valóban mindenféléből lehet, szoktam is.)
Közben kicsire felvágtam a zellert és két-két kisebb sárga- és fehérrépát. Mikor a hús majdnem puha volt, hozzátettem a zöldséget, együtt készre pároltam. Közben időről időre hagytam elfőni a levét, lesütöttem, majd kevés vízzel fölengedtem. Végül hozzákevertem két, levétől lecsorgatott, leöblített babkonzervet, összeforraltam. Akkor éppen annyi szaft volt rajta, hogy nem száraz, de nem is leves sűrűségű lett a kész étel.
Ezt a víkendházban főztem, mert már nem bírtuk tovább, hogy ne nézzük meg, mi a helyzet a kertben, jó volt, hogy igen gyorsan elkészült. Ilyenkor mindig úgy gondolom, hogy jó találmány ez a konzerv. Ha van idő – és szárazbab – persze meg is lehet főzni, nem konzervből.
És a kertben találtam pár aranyos, apró petrezselymet, kihajtott a tavalyról ott maradt gyökere (ez levélpetrezselyem), ezzel egy kicsikét meg tudtam szebbíteni a kaját.
Utolsó kommentek