àlabeck

Mindig úgy tanultam, hogy ez az egyetlen, ami segít betegségben, főleg, ha megfázás vagy influenza, ami megtámadott. Lehet, hogy igaz is, az biztos, hogy ilyenkor különösen jólesik. Már egy ideje tervezgettem, hogy marhahúslevest főzök, ennél jobb alkalom nem is lehetett volna.

A múltkor, a piacon – bár éppen mást vásároltam – megláttam, és meg is vettem nagyon csinos marhaszegy-oldalasnak nevezett csontos húst, levesnek szerintem ideális. Igaz, az eredeti tervem az volt, hogy majd még alkalomadtán veszek hozzá egy-két farok-darabot, amit néha szép nagy korongokra vágva szoktak árulni, de most eldöntöttem, hogy anélkül is megfőzöm. Ráadásul volt még félretéve egy kisebb, kevésbé zsíros, de azért nem száraz húsdarab, az egész együtt kb. másfél kiló. (Húslevest nem főzök ennél kisebb adagot.)

Kell még hozzá – szerintem – sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, kelkáposzta (1/4 fej), karfiol (egy kicsi fej fele), gomba, hagyma, fokhagyma, összesen kb. a hússal egyenlő súlyú, inkább kicsit több.

Először a húst hideg vízben megáztattam, ettől nem veszít az ízéből, csak a benne lévő vér csökken, amitől kevésbé fog habzani főzésnél. Kuktában tettem föl, hideg vízben kezdve, alacsony hőfokon főztem kb. ¾ óráig. Akkor kinyitottam, még nem volt egészen puha, de a nagy csontokat már ki lehetett szedni belőle. Másik fazékba áttettem, mert a kuktám nem elég nagy, és a fedője egyébként sem alkalmas, hogy lezárás nélkül, csak lecsukva jó legyen. Hozzátettem a zöldségeket a káposzta és karfiol kivételével, megsóztam, szerecsendiót, gyömbért, borsot reszeltem bele, tovább forraltam egészen lassú tűzön. Amikor már közel puha volt, beletettem a kelkáposztát, valamivel később a karfiolt is. Persze közben meg kell kóstolni, hogy elég sós-e.

Kislábosba kitettem pár merőkanálnyi levest, ebben most a nemrég vásárolt csigatésztát főztem ki (kettőnknek szárazon 5 dkg elég, de ez is ízlés dolga).

Én le szoktam szűrni a levest, külön-külön tálra teszem a zöldséget és a húst, hogy aztán mindenki szedegethessen, ami tetszik.

A levesben mi csak kevés húst szoktunk enni, utána aztán külön, tormával – annál inkább.

(Sajnos, a fénykép amúgy sem adja vissza az igazi élményt, de most a gép még a szokásosnál is vacakabb minőséget produkált, lehet, hogy nem fogom megúszni, hogy újat vásároljak.)