Úgy értem, hogy ez akkor is nyugodtan besorolható a fogyós kategóriába, ha a szokott módon csinálom. De ha még annál is szigorúbban akarom – vagy azt a picike felhasznált zsiradékot inkább a húshoz tartogatom – akkor csak magában, zsiradék nélkül kezdem melegíteni a zöldségfélét, de ugyanúgy nem főzöm bő vízben, hanem csak apránként adagolom hozzá. Fagyasztott zöldségnél először a képződött saját levét főzöm el, és ha még ez nem elég a kellő puhuláshoz, utána teszek csak bele vizet. Sózni inkább csak a vége felé szoktam. Jót tesz, és változatosabbá is lehet tenni az ételt különböző fűszerekkel. Friss – vagy fagyasztott – fűszert szintén a főzés vége felé teszem bele, a petrezselymet például egyáltalán nem főzöm már, akkor szórom rá, amikor elzártam a tűzhelyet. Amikor szárított fűszereket használok, azt mindenképpen együtt főzöm egy ideig a zöldséggel, hiszen a nedvességet fel kell vennie, tehát azokat akkor szórom rá, amikor éppen egy adag vizet is öntök.
Ezzel a módszerrel könnyebb nem túlfőzni a zöldségeket, nem vesznek kárba a hasznos anyagaik a főzővízben. És nem utolsósorban, nincs szükség hozzá semmilyen extra ketyerére, felszerelésre.
Itt éppen az egyik „leghétköznapibb” fagyasztott zöldségkeverékből készült, kakukkfű, bazsalikom, és petrezselyem ízesítéssel.
Hozzá tepsiben, són sült csirkecomb görög fűszerkeverékkel, ennek összetétele: curry, oregánó, édes chili, sáfránypótló (erről nem tudom, micsoda), bazsalikom. Ez a sütés nem lett annyira sikeres, mint képzeltem. Az, hogy a fűszer kicsit túlsült a tetején, nem volt annyira zavaró, mint az, hogy a combok túl sok levet engedtek, ezért még az aláterített másfél kiló só sem tudta mindet beinni, így a só nem pergett le rendesen a húsról, úgy kellett utólag lesöprögetni. Persze azért meg lehetett enni, de „nem az igazi” volt.
Utolsó kommentek