Nem nevezném újévi fogadalomnak, csak éppen különösebb fogadkozás nélkül nekivágtam egy újabb fogyós projektnek. Ez egyáltalán nem jól hangzik, hiszen azt jelenti, hogy az eddigiek teljesen hiábavalók voltak, itt van a tipikus jojó-effektus. Hát lehet... Mentségemre szolgáljon, hogy általában nem nagyon sok kilóval jojózom, igyekszem hamar észbe kapni, és időben „ledolgozni” a fölösleget. Most azonban úgy látszik, kicsit „elengedtem a gyeplőt”. Ahogy már meséltem, a leszokás a dohányzásról nem könnyítette meg a dolgot, túl könnyedén fölugrált rám pár kiló, annak ellenére, hogy nem helyettesítettem nassolással vagy túlevéssel a cigarettát.

Mindegy, már késő bánat, nem lehet mást tenni, mint egy ideig (majd kiderül, meddig) betartani egy szénhidrátszegény, de egyúttal kevés zsírt tartalmazó diétát.

Ehhez próbálom meg úgy alakítani az ételeimet, hogy ne okozzon a diéta szenvedést, ne olyanokat egyek, amit nem szeretek. (Úgy emlékszem, már többször mondtam, és valószínűleg ez nem csak az én véleményem, hogy az olyan étrendet szinte lehetetlen betartani.) Én pedig szeretném továbbra is élvezni az evést. Nagyon jó kis kihívás, megmozgatja a fantáziámat – hogy talán szerénytelenül mondjam: a kreativitásomat – a feltételeknek megfelelő, ízletes ételek kitalálása, miközben az alap mégiscsak a szokásos; hús és zöldség. Gondolom, talán másokat is érdekelhet, ezért megosztom, elmondom, hogy miket főzök.

Egy fél – 20 dkg – csirkemell-filét egészen apró darabkákra felvágtam. Ugyancsak picurkára vagdostam négy szelet – 5 dkg – feketeerdei sonkát és egy kis fej hagymát. Hozzátettem sót, fokhagyma-granulátumot, kevés oregánót, bazsalikomot (fagyasztottat). Összekevertem egy tojással és kb. két csapott evőkanál zabkorpával, annyival, hogy éppen összeálljon, de ne legyen kemény massza.

Két kiskanál segítségével diónyi halmokat raktam egy sütőpapírral bélelt tepsire. 180 °C-on 20 perc alatt átsütöttem. Úgy nézett ki, mint valami puszedli...

Megjegyzés: aki nagyon nem szereti a csirkemellet, nyugodtan használhat hozzá más sovány húst. De egyáltalán nem lett száraz, éppen kellemes volt, az alja kicsit ropogós, a közepe szaftos.