àlabeck

Ez is már régebbi felfedezésem, amikor – mint mondtam – a neten keresgéltem ötleteket a karfiol változatosabb felhasználására. Rizsszem méretűre aprítjuk a karfiolt, így lesz belőle remek köret.
Látványa rizs, íze finom, azt írták, nem is feltétlenül jön rá mindenki, hogy mi ez, még olyanok is szívesen megették, akik amúgy a karfiolt nem szeretik. Javasolják a paleo, vegán, illetve vega étrendhez is, nem utolsósorban alacsony szénhidráttartalmú (low carb) diétát tartóknak vagy fogyni vágyóknak is megfelel. Vagy, ahogy én is gondoltam – de persze egyáltalán nem baj, ha nem hizlal, amit főzök – csupán a változatosság kedvéért.

A karfiolt rózsáira szedve aprítógépben rizsszem méretű darabkákra aprítottam. Lehet ezt a méretet elérni nagyobb lyukú reszelővel is, ha éppen az van kéznél. Én a gépet választottam, az enyémmel még különösebben vigyázni sem kell, hogy ne legyen túl apró, ennél finomabbat nem is tud. Ha mégis apróbb szeműre sikerülne (véletlenül vagy szándékosan), akkor akár kuszkusznak is nevezhetjük, aszerint is lehet felhasználni.

Ezután kicsit megsózva, olajon átpároltam. Nem nagyon kellett folyadékot adni hozzá, elég volt a leve, amit engedett. (A zsiradék lehet akármi; vaj, kókuszzsír, libazsír, ízlés, diéta és lehetőségek szerint.)

Tavaly, amikor először próbáltam ki ezt, valamilyen szaftos húst volt hozzá. Sajnos, erről nem készült fotó*. De mivel egy fej karfiol akkor is túl sok volt kettőnknek egy ebédre, a második részéhez egyszerűen debrecenit sütöttem, ezt sikerült megörökíteni is.
A legutóbbi hétvégén egyik nap újra karfiolrizs volt ebédre, ezúttal sült csirkecombbal. A karfiolt most egy kicsit tovább kevergettem a serpenyőben, hogy kissé meg is piruljon. Így egy picit karakteresebb lett az íze.
A csirkecombokat pedig kacsazsírban sütöttem, a fokhagymán kívül szeletelt hagymával, paprikával és egy paradicsommal ízesítve.
Mellé pedig saláta is került, nagyon finom volt így együtt ez a – szerintem – kellemesen nyárias összetétel.

*Ez még az az időszakom volt, amikor nem volt olyan a hangulatom, hogy írjak, de azért időnként fotóztam az ételeket, reménykedve, hogy ez majd elmúlik, és még lesz kedvem.

Ha végre jó idő, meleg, napsütés lesz, vétek túl sok időt tölteni a konyhában. Érdemes inkább sétálni, strandra, kirándulni menni. És olyan ebédet választani, ami kellően könnyű – elkészítésben és a gyomor terhelésében is. Például ilyet...

A csirkemellből szokás szerint szeleteket vágtam; a fél mellet lapjában ketté, tehát egy egész darabból négy szelet lesz. (Persze másféle szelet hús is jó, például borjú kitűnő lenne.)

Aztán úgy, mint a picatta/piccata készítésénél, sóztam, borsoztam és lisztbe mártottam, majd kevés olajban pár perc alatt mindkét felükön megsütöttem. Most éppen annyit változtattam, hogy a liszt rétesliszt és kukoricaliszt keveréke volt, és nem a húsra, hanem a lisztbe kevertem a sót és borsot (fehéret).

Közben szép kis karcsú cukkinikat hasábokra vágtam, a tepsiben, alufóliára szétterítettem pici olajjal megspricceltem, átforgattam, és a sütőben, grillen megpirítottam. Közben egyszer-kétszer átkevertem. Sót csak akkor szórtam rá, amikor már majdnem kész volt, pirult-barnult, így nem enged annyira sok levet.

Ezek is persze a gyors és egyszerű kategóriába tartoznak. Már korábban csináltam, főleg emlékeztetőnek írom le, hogy meglegyen a karfiolos gyűjteményben.

Az egyiknél ismét a karfiolos pürét/mártást használtam öntetként. Ilyenkor kevés tejfölt is keverek bele, mert szeretem a kicsit pikánsabb, savanykásabb ízt. És volt olyan is, amikor bőségesen kevertem bele metélőfokhagymát és petrezselymet is.

Baconkockákat megpirítottam, hozzátettem csirkemell-darabkákat. Ez is pár perc alatt megsül. Ezzel rétegeztem a nem túl puhára főtt karfiolrózsákat (vagy ugyanígy volt tésztával is), már a rétegekre is raktam a szószból, majd a tetejére bővebben, végül szokás szerint sütőben fejeztem be.

A sült karfiolhoz még roppanósabbra főzöm sós vízben a karfiolt, majd kevés olajon, serpenyőben átpirítom, míg már kissé barnás színt kap.
Ezt hagymás-fokhagymás dinsztelt húskockák – most pulykamellből – mellé köretként ettük.

Tulajdonképpen ez volt az első étel, amiben a karfiolmártásról olvastam. Az előző, a karfiolos karfiol, saját ötletemből jött, bár könnyen előfordulhat, hogy másnak, máshol, szintén eszébe jutott már. Miért is ne?

Az amerikai sajtos tészta (mac & cheese) – sajnos, csak olvasásból tudom, nem személyes tapasztalatból – egy nagyon népszerű és gyakori étel arrafelé. Besameles sajtos mártással kevert főtt tészta, neve szerint makaróni, bár úgy láttam a képeken, gyakran rövid tészta, sütőben összesütve. Ezt is kipróbáltam már, mit mondjak, finom. De én néha úgy érzem,hogy a lisztes besamel és a tészta – még akkor is, ha durum lisztből van – nekem túl tömény, túl sok együtt. És még a sajt is rátesz egy lapáttal. Ezért nagyon megtetszett a recept, amiben a besamelt karfiolmártással helyettesítik. Szerintem nagyszerű étel lett. A mártás ugyanaz; a jól megfőtt karfiolt olajon kissé átfuttatott fokhagymával és levessel összeturmixoltam. (Ez most az előzőleg készült volt, aminek a felét erre a célra félretettem.) Ezután reszelt, jó minőségű, jó ízes sajtot kevertem hozzá, amit addig melegítettem, míg elkeveredett, elolvadt.
A pirult szalonna (bacon) darabkák sem maradtak ki, de éppen csak egy keveset raktam bele, majd a megfőtt rövid csőtésztával összeforgattam. Ezt is összemelegítettem a sütőben, de csak annyira, hogy krémes maradjon.

Majd utóbb harmadikféle karfiolkrémes étel is volt, majd következik...

Igaz, talán már többször is elmélkedtem azon, hogy mostanság már nem igazán van „szezonja” a zöldségeknek, gyümölcsöknek, hiszen szinte mindig mindent lehet kapni a boltokban, de talán még a piacon is. Mégis, én inkább akkor veszek valamit, amikor sok van az árusoknál és – nem utolsósorban – megfizethető áron. De akkor aztán sokszor veszek, általában nem tudok ellenállni a szép zöldségféléknek.

Például így vagyok a spárgával is, aminek számomra mégis csak most kezdődik a szezonja.
És hasonlóan voltam ősszel a karfiollal. Ahányszor láttam, hogy szép, hófehér, tömött, nem drága, mindig vettem. Aztán – mivel a sok közül egyik mániám a változatosság – törtem a fejem, hogy mit is főzzek belőle a szokásos kedvenceinken kívül. Persze megvoltak azok is; rántott/bundás karfiol, tepsis (gratin), sült, leves is többféle, rakott stb.

Aztán keresgéltem. És találtam is remek recepteket, ötleteket. A pinterest szinte kimeríthetetlen forrás bármilyen témában. Karfiolban is... Nem biztos, hogy mindent pontosan a recept szerint csináltam (szándékosan), az alapötlet a lényeg.

Már nem emlékszem, milyen sorrendben készítettem el ezeket, de nem is fontos. Most újra lehet venni jó és szép karfiolt, ezért itt az ideje felidézni ezeket.

Például a karfiolszósz. Föltettem a szokásos módon főzni a rózsáira szedett karfiolt. Amikor annyira megpuhult, hogy bele tudtam szúrni, kb. a felét szűrőkanállal kiszedtem. A maradékhoz beledobtam egy leveskockát (nekem megfelel alaplé helyett, ez mindig van), és főztem, amíg egészen puha lett.

Közben kevés olajon átforgattam két gerezd aprított fokhagymát. Ezzel, és a főzőlé egy részével együtt botmixerrel pürésítettem a puha karfiolt. A levet úgy adagoltam hozzá, hogy jó krémes állagú legyen. Aztán még a fokhagymás olajon átforgattam a pürét, megkóstoltam, sóztam, fehérborssal, szerecsendióval ízesítettem.

A karfiolrózsákat hőálló tálba raktam, sonkakockákkal és egy maréknyi reszelt sajttal összekevertem. Ráöntöttem a mártás kb. felét, átforgattam (a másik felével más terveim voltak).

Sütőben addig melegítettem, míg a teteje szép színt kapott.

Azonkívül, hogy ez az én konyhámban valami új étel, és nekem nagyon bevált, igazán megfelelő, ha valaki csökkentett szénhidráttartalmú diétát (low carb) akar tartani. De szerintem diéta nélkül is érdemes kipróbálni.