Erre a receptre úgy találtam rá, hogy volt egy kis időm, ezért benézegettem néhány olyan oldalra, ahova máskor is szoktam. Csak úgy, mivel már jó ideje nem tettem. Ezek között legtöbb az orosz nyelvű. (Ha csak kevés időm van, akkor természetesen inkább a magyarokat nézem meg.)
És megláttam ezt, és azonnal tudtam, hogy megvan a lehető legjobb ötlet a másnapi ebédhez. Éppen már kivettem a fagyasztóból egy egész csirkemellet, már ki is engedett, a hűtőben pedig régóta várt valami csudajó felhasználási módra egy üvegecske kapribogyó.
A csirkemellet a csontról levágtam – az levesbe kerül – bőrét is lenyúztam. A kapott kész szép darab filét lapjában kettévágtam, tehát négy szelet hús keletkezett, ez kettőnknek éppen elég. Megsóztam, egy kevés borsot is tekertem rá. Mindkét oldalukat lisztbe mártottam, majd kevés olajon pár perc alatt addig sütöttem, míg a lisztes kéreg megpirult, addigra biztosan át is sül, de nem szárad ki a hús. Félretettem, igyekeztem melegen tartani.
A serpenyőben maradt kevés olajra és a benne lévő odasült lisztdarabkákra rálocsoltam egy kevés – úgy három evőkanál – fehérbort, és felforraltam, kissé besűrítettem. Kb. két teáskanálnyi kapribogyót felvagdostam. Egy kanálnyi vajat tettem még a serpenyőbe, hozzátettem a kapribogyót, átkevergettem, majd egy maréknyi felvágott petrezselyemmel is elkevertem. Meglocsoltam egy kevés citromlével, még egyszer felforraltam. El is készült az étel: a hús és a mártás.
Köretként sült karfiolt csináltam mellé. A karfiolt a szokott módon sós vízben megfőztem, nem túl puhára. Ezután kevés olajon többször átforgatva, rázogatva barnásra sütöttem.
Tudom, manapság nagy szégyen nem ismerni az olasz konyhát, nekem bizony komoly elmaradásaim vannak ebben. Miután ezt a csodás (és újra csak egyszerű és finom) ebédet megcsináltam, rákerestem a neten, kíváncsi voltam, hogy egyáltalán mi ez, és milyen lehet az autentikus recept. Nos, a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb magyarázat, hogy ez egyfajta olasz rántott hús. És mint a népszerű ételeknek általában, ez is többféle változatban létezik, pl. parmezánnal, tojással is bevonva sütik a húst. A neve is néhány helyen piccataként szerepel. És különböző húsokból is készül, bár leggyakoribb a csirkemell, és éppen ilyen mártással.
Az, hogy karfiolt ettünk mellé, csak véletlen volt, mert éppen azt vásároltam előzőleg, és úgy gondoltam, illik hozzá, meg persze szeretjük, azért vettem. De örültem, mikor azt is láttam, hogy több helyen pl. brokkolit javasoltak ehhez a csirke picattához.
Utolsó kommentek