àlabeck

Újabb előkészület, hogy kínálni tudjunk, illetve rágcsálni tudjunk az ünnepi pihenés, beszélgetés közben. Ez biztosan nem a fogyókúrás rész. De finom.

Ez valóban egyszerű, jól bevált recept, sokáig változatlan minőségben tárolható, ezért én dupla adagot csináltam belőle. Az eredeti recept:

35 dkg lisztet, 25 dkg margarint, 2 teáskanál sót összegyúrunk 6 evőkanál vízzel és egy evőkanál 10%-os ecettel. Kinyújtjuk, kiszaggatjuk, tojással megkenjük, reszelt sajttal (vagy ízlés szerint szokásos bármivel) megszórjuk, kb. 180°-on megsütjük. (Lehet vékonyabbra nyújtani, akkor keksz, vagy vastagabbra, akkor pogácsaként is működik.)

Az én változtatásaim: almaecetet használok, ami 5%-os, ezért öt kanál víz, két kanál ecet. A só fele helyett most fűszeres sót tettem bele (Kräuter Salz), máskor só nélküli fűszerkeveréket (legjobban nekem a Zaatar ízlett). Nem tojással kenem meg, hanem egy kis tejbe belekevert pirospaprikával. Így nem lesz kemény a teteje, és jó ízt és színt is ad. Előre kissé megpirított szezámmaggal és reszelt sajttal is megszórtam. Formával szaggatás helyett derelyevágóval falatnyi négyzetekre vágom, így kényelmesebb; előre megkenem, megszórom, aztán vágom.

A fagyasztó-fogyasztás céljából elővettem a régi zöldbabos hús maradékát, ami alig egyszemélyes adag volt, tehát bővíteni kellett. Kevés olajon megpirítottam egy fej felaprított vöröshagymát, utána egy kevés (szintén elfekvő készlet, mindössze három darab, egyenként két dekás) mini debrecenit felkarikázva. Hozzátettem kb. két maréknyi zöldhüvelyű babot – gondoltam, érdekesebb lesz, mert a maradékban sárgahüvelyű volt –, átpároltam, kevés vízzel megpuhítottam. Aztán hozzákevertem a maradék húsos babot.

(Persze, ha nem lett volna ilyen maradék, akkor egyben is megcsináltam volna, csak hússal.)

Még mindig a csökkentett kalória és egyszerűség jegyében. És próbálok kicsit helyet csinálni a fagyasztóban, karácsony előtt és után szükség lesz rá.

Szóval elővettem a csirkecombok kicsontozásából félretett csontokat, ezeket vízben, egy leveskockával feltettem főni, és a csirkemellekből a csontokról lekapirgált törmelék húst (ez már főtt).

Másik edényben megpirítottam négy kisebb sárgarépát felkockázva, hozzátettem a mai mélyhűtött zöldségkeveréket. Ez valami olyan volt, amilyet még eddig nem láttam. Vásárlásnál kissé megnehezítette az azonosítást, hogy kizárólag cseh és szlovák nyelven volt rajta a tartalma, de volt benne zöld és piros paprika, karalábé, lilahagyma, póréhagyma kockák, valamint kukorica- és tarkababszemek. A sárgarépán kívül én még tettem hozzá kelbimbó, zöldhüvelyű babot, meg persze petrezselymet. Ezt mind összefőztem a csontok főzőlevével, beledobtam a hústörmeléket is. Ennyi.

Mindenki javában készülődik a karácsonyra, már kezdek megijedni, hogy lemaradásban vagyok. De már legalább odáig eljutottam, hogy megpróbáltam valamiféle ütemtervet kitalálni. Eszembe jutott az is, hogy minden évben fölszedek ilyenkor pár kilót. Tehát, ha előre megpróbálok néhány dekát leadni, akkor máris jobb az egyenleg. Természetesen nem fogok fogyókúrás topikot írni, van abból már bőven elég. Viszont leírom, hogy mi az ebéd – ez nem recept –, hátha ad ötletet másnak, vagy esetleg magamnak másik alkalomra.

Nálam a hús és zöldség kombináció mindig nyerő, márpedig biztos vagyok benne, hogy csak úgy lehet bármilyen étrendet követni, ha az ember nem utálja azt, amit eszik. Nagy segítség, hogy már nagyon sokféle fagyasztott zöldségkeveréket lehet kapni, így kényelmes, finom, gyors ebédet tudok összehozni, közben jut idő az egyéb készülődésre.

Most párolt zöldség fitness nevezetű keverékből, nagyon jó, van benne bébirépa, bébikukorica, karfiol, kelbimbó. Mellé natúr csirkemell, jól megfűszerezve, hirtelen sütve. Ez is lehet változatos, különféle fűszerekkel.

Mert ugye az ember is rágcsáló néha. Tehát ünnepi alkalmakra vagy vendégségre készítünk általában édes és sós kekszeket, no meg „rágcsákat”. A sós mandula nálam mindig ritka ínyencségnek számított, emlékszem, gyerekkoromban, kisvendéglőkben (meg bárokban, de ezt csak mesélték, én ott nem jártam), picurka celofán tasakban volt kirakva az asztalra, persze külön pénzért, nem emlékszem, mennyi volt, de tudom, hogy igen drága.

Amióta mandulafánk van, többször is próbálkoztam vele, mindig nagyon szívesen – és persze igen gyorsan – elfogyasztottuk, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy ez még nem az igazi. Most már a mandulafa kezd tönkremenni, de úgy két éve megtaláltam a tökéletes receptet, méghozzá az Isteni ízek c. receptgyűjteményben.

A titok tulajdonképpen nagyon egyszerű: 20 dkg mandulát (persze már a csonthéj nélkül) forró vízbe dobunk, rövid ideig benne tartjuk, amíg a barna héj felpúposodik (ez attól függ, mennyire száraz), leszűrjük, és egy mozdulattal „kicuppantjuk” a szép fehér mandulát. Legegyszerűbb rögtön papírtörlőre pakolni, megszárítgatni. Utána tepsire sütőpapírt terítünk, rá a mandulát, és egy teáskanál étolajjal kézzel átkevergetjük, hogy mindenütt érje az olaj. Ezután egy teáskanál sóval ugyanígy átforgatjuk.

Sütőben közepes tűzön (170°) sütjük, míg aranybarna lesz. Ez 10-15 perc, sütőtől függően.

Aztán már csak jól el kell dugni, hogy ne fogyjon el idő előtt.