àlabeck

Ezt még a múlt nyáron készítettem – többször, nem is tudom, hányszor – a nyár elejétől a végéig, amíg csak volt kovászolni való uborka elérhető áron. (Nem a kovászos helyett, azon kívül, mert mindkettőt szeretjük.)

Egészen úgy készül, mint a sózott uborka, csak éppen nemcsak uborka, hanem cukkini és paradicsom is van benne. A "rendes" neve:  Малосольные помидоры,кабачки и огурцы в пакете.

Kb. azonos súlyút veszek mind a három zöldségféléből, összesen egy kilót. A cukkini legyen kicsi, gyenge, a paradicsom inkább keményebb fajta, szerintem legjobb a hosszúkás, a lucullusra hasonlító, de azért másikból is jó. Mosás és szárazra törlés után mindegyiket hosszában négy- vagy hatfelé vágtam. Betettem egy jól zárható zacskóba, mellétettem 3-4 nagyobb gerezd feldarabolt fokhagymát és kicsit összetépkedett csokor kaprot. Beleszórtam egy evőkanál sót, és az egészet jó alaposan összeráztam. Aztán a lehető legjobban kisimogattam a levegőt a zacskóból, lezártam. Én mindig beleteszem még egy zacskóba a biztonság kedvéért, és mehet a hűtőbe. Egy éjszaka elég, hogy fogyasztható legyen – és nagyon finom!

Utána átrakom egy ételtároló dobozba, és mindig vissza a hűtőszekrénybe, míg el nem fogy. 

Akinek van vákuumozható doboza, még könnyebben megoldhatja, és átpakolni sem kell.

Meleg vagy hideg ételek mellé kísérőnek, vagy csak úgy magában, csemegeként is jó szívvel ajánlom!

Nemsokára kezdődik az idei szezonja is...

Például ez is a lisztbe forgatás egyik példája; csirkemell-szelet kókuszlisztben sütve. A kókuszliszt jóval vastagabb rétegben tapad a húsra, így kissé más az egésznek az állaga. De kókuszíze nincs – szerencsére, az ebben az esetben nekem nem hiányzik – nyersen, az illatán érződik csak egy kicsit.

A paprikás rizs egyik kedvencem, imádom a sült paprika illatát, bármiben is használom. Ha éppen akad itthon újhagyma, vagy a szép zöldje, azt is megpirítom a paprika mellé, csak jót tesz. A megfőtt rizshez keverem, de még legalább 10 percre lefedem, így már együtt, és nem külön-külön, érezhetők az ízek.

Amikor először olvastam ilyen ételről, nagyon megtetszett, utána is néztem természetesen, Google barátom mindent tud. Azt is megtaláltam, hogy olasz szó, az írásmódja többféle is lehet: „Piccata is an Italian word, the feminine form of the word piccato, meaning “larded”. It is also spelled picatta or pichotta.”

Akkor el is készítettem, nem a klasszikus borjúhúsból, hanem csirkemellből, de az is kiváló volt. Azóta már sokszor szerepelt nálunk, gyors, könnyű, finom. Igaz, biztosan nem autentikus, ahogy csinálom, de az egyébként is nehéz lenne, mert mostanában már több ezer recept kering – például a pinteresten, ami az egyik kedvenc nézegetni valóm –, valamennyire mind hasonló, de nem nagy baj, hogy sokan formálgatják ízlésük szerint.

Különösen szeretem azt is, hogy a hús nem a nálunk szokásos liszt-tojás-prézli bundában van, hanem csak lisztbe forgatjuk, úgy sütjük meg gyorsan.

Ezt a módszert én gyakran alkalmazom akkor is, ha nem ilyen kapribogyós húst akarok csinálni. És már sokféle lisztből próbáltam, ez már önmagában is változatossá tudja tenni az ételt, és ha kell, valamennyire diétássá is – különböző diéták szerint.

Most úgy gondoltam, hogy ideje halból is megpróbálni.

A dobozban kapható, két szelet lazacra esett a választás. Ilyet szoktam venni néha, jól elvan a fagyasztóban. Nem nagy adag, de kettőnknek általában elég egy ebédre, és még mindig kicsit különlegesnek tekinthető – ha másért nem, az ára miatt, bár akadnak már a kínálatban jóval drágább halak is.

A halszeleteket hagytam kiengedni, papírral letörölgettem róla a nedvességet. Kissé megsózott réteslisztbe forgattam, majd kevés olajon mindkét oldalukon megsütöttem, amíg a liszt kissé megszínesedett. A halnak ugyanúgy nem kell sok idő, mint egy vékony szelet csirkehúsnak. Ezután kivettem a halat a serpenyőből, az ott maradt kis sült liszthez tettem még egy kiskanál keményítőt, hozzákevertem egy kis vajat, aztán felengedtem kb. két kanál húslével (éppen véletlenül volt olyan, amit csirkecomb sütésénél tettem félre, zöldfűszer is akad benne). Ilyenkor szokás kis bort is tenni hozzá, de én nem szeretek borral főzni, tehát ezt kihagyom.

Amikor ez összeforrt, beletettem egy fél kis üvegnyi kapribogyót, azzal is felforraltam.

Visszatettem a halszeleteket, rákanalaztam a mártást.
Egyszerű, főtt basmati rizzsel ettük.

Töredelmesen bevallom, hogy nem szeretem a klasszikus, paradicsomszószos töltött paprikát, de a paprika nélküli, paradicsomszószos húsgombócot sem.

De mivel nem a töltelékkel, nem is igazán a paprikával van gondom, biztos voltam abban, hogy a sült paprikás változatot kedvelni fogom. Ehhez képest, elég sokáig tartott, mire rászántam magam, hogy kipróbáljam. Ez legutóbbi ősszel volt. Megláttam, éppen milyen kedvező áron adják a piros kaliforniai paprikát, gondolkoztam, mit is csináljak belőle. Hát akkor...

A kezdés egészen átlagos, tipikus magyaros volt, szalonnát, hagymát pirítottam. Hozzákevertem fél kiló darált pulykahúst, kevergettem, míg a hús kivilágosodott. Igyekeztem a keletkező golyócskákat szétnyomkodni. Amikor elfőtte a levét, beletettem 3 db konzerv hámozott paradicsomot és pár kanálnyit a levéből is. Megsóztam, és görög fűszerkeverékkel ízesítettem – nem nagyon spórolósan. Ebben szárított paprika, koriander, bazsalikom, fokhagyma, vöröshagyma, oregánó, rozmaring van. És még tettem hozzá egy kicsit több pirospaprikát – ezt most valóban a színe kedvéért – és egy mokkáskanál fahéjat is, meg hogy valami zöld is legyen, foksnidlinget a fagyasztóból.

Ezt mind jól összefőztem, amíg már nem nagyon volt leve. Félretettem. Amikor langyosra hűlt, belemorzsoltam, elkevertem kb. 10 dkg fehérsajtot (feta).

Eredetileg úgy képzeltem, hogy hosszában kettévágom a paprikákat, és a úgy töltöm meg. De annyira nagyok voltak, hogy végül még a feleket is ketté vágtam, vagyis negyedeltem őket. Persze kiszedtem a csumát, az ereket, a magokat.

A húst belepakoltam az előkészített -paprika-csónakokba, és kizsírozott tepsibe fektettem.

Előmelegített sütőbe raktam, először csak alsó „lángra”, majd amikor a paprikák már láthatóan kicsit megrogytak, áttettem alsó-felsőre.

Miután a hús teteje megpirult, kivettem a tepsit, reszelt sajtot szórtam rá, és még visszatettem, míg a sajt megolvadt és megpirult.

Másnap, melegítve is szinte egészen olyan volt, mint frissen, talán egy kissé puhább (a paprika).

Lesz következő... a múlt héten láttam akciós kaliforniai paprikát.