HTML

àlabeck

Csak főzök és elmesélem. Közben néha magamról is.

Ha írnál: beckzsu@gmail.com

Címkék

általános (20) bab (7) befőzés (26) brokkoli (4) büféasztalra (115) cékla (4) csirke (90) csirkecomb (57) csirkemáj (22) csirkemell (122) csirkeszárny (3) cukkini (38) darálthús (55) dió (32) édes (65) egyéb (17) egytálétel (115) főzelékféle (44) fűszer (32) gomba (31) grúz (7) gyors (3) gyümölcsös (48) hal (39) hidegkaja (51) káposzta (20) karfiol (23) kelbimbó (5) kézimunka (7) kímélős (26) köret (74) krumpli (79) leves (38) low carb (9) mák (5) maradék (38) marhahús (13) mártás (48) mesélek (20) olajbogyó (11) orosz (27) padlizsán (43) paprika (4) paradicsom (3) pörkölt (24) pulykacomb (21) pulykamell (17) rágcsa (23) rakott (48) rántott (49) reggeli (10) sajt (7) saláta (83) sertéshús (53) spárga (23) szabad tűzön (13) személyes (118) tészta (43) töltött (19) túró (18) uborka (4) zöldség (158) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Savanyú káposzta befőttes üvegben

2020.02.07. 10:43 BeckZsu

fermkap1.jpg

Mondhatom, hogy továbbra is hódolok a fermentálás divatjának, de ez nem lenne egészen igaz, mert hiszen a sós-vizes uborkát addig is csináltam, amíg nem terjedt ez el ennyire. Nyáron a kovászos uborkán kívül sokan csinálnak kovászos káposztát is, de ez a változat, kenyér (vagy krumpli, amit szintén lehet és szoktak alkalmazni a kovászoláshoz) nélkül, csak sós vízzel, ilyenkor is működik, tartósabb, biztonságosabb.

Gyakorlatilag ugyanúgy csináltam, mint az uborkát, amikor nem tartósra, a nem túl hideg kamrába rakhatóra készült, hanem az a változat, amikor elkészülte után hűtőszekrényben tároljuk – a nem túl távoli – elfogyasztásig.

Egy fej – kb. egy kiló – káposztát nem hajszálvékonyra felcsíkoztam. Enyhén megsózva befőttes üvegbe tömködtem, jó alaposan, ököllel, rétegenként lenyomkodtam. Ebből lett egy kisebb és egy nagyobb üveggel (amit literesnek hívnak, igazából 720 ml és a nagy, ami 1700 ml).

fermkap3.jpg

Ehhez most nem tettem sokféle fűszert, csak alá-fölé egy-egy borsikaágat, frisset, az erkélyről. Ezenkívül kb. az üveg közepe táján beleraktam egy, illetve a nagyobb üvegbe 3 db hegyes paprikát, hosszában elvágva, a csumáját kiszedve, leginkább azért, mert már fonnyadni kezdtek.

Langyos, sós lével öntöttem föl – egy liter vízhez egy evőkanál só – és mivel úgy tűnik, bevált, kálcium-kloridot is kevertem bele, literenként egy mokkáskanállal. Ez segít abban, hogy a káposzta – vagy más zöldség, ha abból készül – ne puhuljon meg, hanem kellemesen ropogós maradjon. Én úgy szeretem.

A káposzta tetejére leszorítót tettem, de még azt is lenyomtam néhány nagyobb kaviccsal. Ezeket szoktam a kovászos uborka tetejére is tenni, hogy semmiképpen ne lógjon ki a folyadék fölé; megromolna, talán meg is penészedne.

Innen már minden, ahogy az uborkánál; lazán lefedtem, tálcán a konyhában tartva vártam, hogy forrjon, beérjen. Amikor elkészültnek nyilvánítottam: már savanyú volt, nem sós, abbahagyta a bugyborékolást, fóliát tettem rá, majd rendesen rácsavartam a fedőt, és a hűtőbe tettem.

Nem arra szántam, hogy valamiféle savanyú káposztás ételt csináljak belőle, hanem inkább egyfajta káposztasalátaként étel vagy akár zsíros kenyér mellé.

fermkap2.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://beck.blog.hu/api/trackback/id/tr5215463278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.