Nagy divat lett mostanában a fermentált zöldség. Igaz, régen is ettünk ilyesmit, a savanyú káposzta is ilyen módon készül, a sós vizes uborka sem mai találmány, csak nem biztos, hogy mindenki éppen a probiotikus hatása miatt szereti, eszi. De azért nem árt tudni, hogy van ilyen hatása, nem kell feltétlenül tablettát, kapszulát szedni az antibiotikum mellé, ha elég erjesztett zöldséget fogyasztunk. És egyébként is hasznos, egészséges, jót tesz. (Nem vagyok orvos, csak elolvastam néhány cikket ezzel kapcsolatban.) Na meg, persze, nem mellékesen, finom – szerintem.
Az ilyen hatásától függetlenül, én azért szeretem jobban a sós uborkát, mert nincs benne sem ecet, sem cukor, mégis savanyúság, ami főétel mellé, szendvicsre, zsíros kenyérhez is jó.
Most úgy gondoltam, hogy kipróbálok egy számomra új változatot a jól bevált sózott uborka mellé, a jól bevált téli vizes uborka és a nyári kovászos kedvenceken kívül. Kellemes ízekből soha nem elég.
Egy üveghez nem nagyon vékony, (gyaluval) 7 mm-es karikára vágtam 4 db (~40 dkg) kovászolni való uborkát. Vékony szeletekre egy kisebb fej vöröshagymát, és darabkákra 3 gerezd fokhagymát. Egy kis csokor kaprot felaprítottam.
Ezeket összekevertem, és megpróbáltam szorosan, elrendezve betömni az üvegbe. Közéraktam két db meggyfalevelet, a tetejét leszorítottam egy szőlőlevéllel. Felöntöttem hideg sós vízzel. Kétszer próbáltam ki a módszert, kis változtatással, hogy kiderüljön, melyik a jobb. Először az üvegbe szórtam egy szűk evőkanál sót, majd szűrt csapvízzel öntöttem föl. Kicsit rázogattam, hogy a só jól feloldódjon. Másodszor felforraltam a vizet, és mint a kovászosnál, egy liter vízbe tettem egy evőkanál sót. Kihűtöttem, aztán öntöttem az üvegbe az uborkára.
Ezután már nincs különbség, az üveget egy tálkára állítottam, és csak lazán lefedtem, nem zártam le. Ahogy kell, a konyhában, már másnap elkezdett forrni, buborékokat eregetni, túl is folyt a leve – ezért kell tálka alá – időnként megemeltem a tetőt, megnéztem, megszagoltam. A negyedik napon jónak nyilvánítottam; kellemes, savanykás illat, mint a kovászosé. Meg is kóstoltam, igen! A leveleket kihalásztam, kidobtam belőle. Rátekertem a fedőt, és a hűtőbe tettem.
Az első változat is nagyon kellemes, ropogós, jó lett, csak túl sós. Ezért változtattam a só oldásának módját, így jobban lehet vele számolni. Így is jó, talán picit kevésbé roppanós.
A meggyfa-, illetve szőlőlevél is segít, hogy ropogósabb maradjon az uborka, szerintem úgy a jó. Nekem sem terem itt a lakásban ilyesmi, akkor szedtem leveleket, amikor alkalmam volt, aztán megmosva, megtörölgetve egy zacskóban betettem a fagyasztóba. Most már tormalevelet is sikerült tartalékolni, legközelebb az is lesz benne.
A pár napja kisütött libazsírral megkent kenyérrel …!
Utolsó kommentek