Többször megfigyeltem már, hogy a csirkefalatkákat – nuggets – még olyanok is szívesen megeszik, akik egyébként nem nagy rajongói a csirkemellnek, mert száraznak tartják.
Úgy gondoltam, hogy egy vegyes hidegtálon mindenképpen helye van, különösen, mivel nem kell magában enni, hanem különféle salátákkal, mártogatósokkal együtt, úgy meg biztosan nem lehet száraz, unalmas meg végképpen nem. És ha ráadásul nem a hagyományos liszt-tojás-prézlivel bundázom, akkor még jobb (szerintem). Néhány ilyesmit már próbáltam, nem is emlékszem, hogy valamelyik nem lett volna jó, de most megint mást akartam.
Még régebben láttam valahol az ötletet, most volt a legjobb alkalom, hogy megcsináljam. De azért nem mertem rögtön „élesben”, nagy adaggal nekifogni, ezért néhány próbával kezdtem. És ha már próba, akkor a sütésével is különböző módokon kísérleteztem.
Amúgy a dolog rendkívül egyszerű. Vettem egy zacskó csipszet, vagyis sült krumplit. Arra figyeltem, hogy nehogy „műkrumpli”, legyen, tehát alaposan elolvastam a zacskón a szöveget. Szerintem a lényeg, hogy az összetétel ne legyen más, mint burgonya (krumpli), olaj és só. Semmi egyéb.
Ezt apróra törtem. Először megpróbáltam kézzel, nem ment elég jól, ezért rásegítettem egy krumplitörővel, ez rendben is volt, csak lassú. Végül az egészet az aprítógéppel gyorsan, könnyen földolgoztam, nem por állagú, csak durva morzsa lett.
Csirkemellet fölvágtam falatnyi darabokra. Az eredeti recept szerint csináltam az első kísérleti adagot. Megsóztam, kevés frissen őrölt borssal megszórtam. Beleforgattam a krumplimorzsába, kicsit rányomkodtam, aztán olajban megsütöttem. Mivel a csirkemell nagyon könnyen átsül, ezek a pici darabok elég gyorsan elkészülnek, ami mindenképpen jó, és így nem is szárad ki, de nem is szív magába sok olajat.
Ennek ellenére ki akartam próbálni sütőben sütve is. Ehhez egy tányérba öntöttem olajat, és a sózás, borsozás után abban megmártottam a húsokat, azután a csipszmorzsában. Tepsibe, sütőpapírra fektettem őket, majd 200 fokra előmelegített sütőben sütöttem meg, egyszer közben megfordítottam. Ez sem volt rossz, bár kissé túl olajosnak találtam, és még ennél is egyszerűbbet akartam.
A végső megoldás pedig az lett, hogy – úgy, mint egy sima fűszeres pácolásnál – egy tálban elkevertem kb. egy evőkanálnyi olajat egy teáskanálnyi sóval, borssal és ebbe forgattam bele a mintegy egy kiló feldarabolt csirkemellet. Többször jó alaposan átkevertem, hogy mindenütt érje az olaj, majd lefedve félretettem a hűtőbe, úgy alakult, hogy egy egész éjszakára. Ezután ugyanúgy, mint az előzőt, sütőpapíron, forró sütőben sütöttem. Szerintem ez volt az ideális kivitel. Sem túl zsíros, sem túl száraz nem lett.
A kóstolgatás céljából sütött falatkákat pedig úgy ettük meg ebédre, hogy nem tettem mellé semmilyen egyéb köretet, mint pár darab paradicsomot, zöldfűszeres sóval megszórva. Hiszen a krumpli már amúgy is rajta volt...
Utolsó kommentek