A Spätzle – egy picit leegyszerűsítve – nem más, mint egy nokedli (a név egyébként verebecskét jelent, svábos ragozással). Vagy galuska. Vagy halušky. Esetleg Nockerl. Sváb, német, szlovák, svájci, osztrák, elzászi és nem utolsósorban magyar étel. Liszt, tojás, só, tej vagy víz kell hozzá. Összekeverjük, majd valamilyen módon apró darabokra szaggatjuk. Ehhez segítségül használhatunk lyukas eszközt – kerek, szögletes, kisebb vagy nagyobb lyukakkal – amin keresztülnyomogatjuk a tésztát, egyenesen forrásban lévő, sózott vízbe. De egyszerűen, hagyományosan egy ún. nokedliszaggató deszkáról ügyesen, egy kés segítségével is „vagdoshatjuk” egyenként a vízbe. Érdekes, hogy egy-két napja láttam egy boltban egy lapos, a végén pedig gurigás fémeszközt, amiről fogalmam sem volt, micsoda, az volt csak ráírva, hogy vágó. Erre most, a megfelelő képek keresgélése* közben találtam egy olyat, ahol egy ilyen eszközzel szaggatják a nokedlit, pontosabban Spätzlét.

A legjobb, legérdekesebb  úgy néz ki, mint egy krumplinyomó, a lyukai nagyobbak és téglalap alakúak. Ettől alakul ki a Spätzle formája, ami más, mint a nokedlié.

A formán kívül még az is különbség, hogy a Spätzle tésztája lágyabb, mint a mi nokedlinké, több tojás van benne, és általában inkább tejjel, mint vízzel készítik. Az alaprecept: fél kiló liszthez 2 dkg sót, 8 tojást és ~1 dl tejet/vizet keverünk.

És miután az internet segítségével ilyen alaposan kiműveltem magam, ahelyett hogy nekiálltam volna bekeverni a megfelelő tésztát, inkább megvettem készen, hűtött állapotban.(Például azért is, mert bár a felsorolt nokedliszaggatók közül szinte mindegyik fajta van vagy volt nekem, éppen csak a speciálisan Spätzléhez való nincs.) Tudom, hogy „magyar” nokedlit is lehet kapni ilyen hűtött formában, de én még nem vettem. Viszont máshol ettem, ezért tudom, hogy az sem volt rossz. A sokkal régebben kóstolt fagyasztotthoz képest nagyon is jó. Ezért is mertem megvenni, kipróbálni.

Csak egy nagyon könnyű, gyors egytálételt terveztem belőle. (Több ilyet is csináltam az utóbbi időkben, lassan a leírásukhoz is összeszedem magam.)
Először egy csokor újhagymát felkarikáztam, a szép, friss zöldjével együtt. Egészen kevés – kb. 2 dkg – csemegeszalonnát aprítva megsütöttem, aztán a kisült zsíron pirítottam meg a hagymát. Ezt kihalásztam, úgy igyekeztem, hogy a zsír a serpenyőben maradjon, a hagymát, szalonnát félretettem. Egy csomag, azaz 10 dkg feketeerdei sonkát felvagdostam, ezen a zsíron átforgattam. Hozzákevertem egy kis pohár tejfölt.

A Spätzlét az utasítás szerint egy-két perc alatt megfőztem, leszűrve ebbe a sonkás-tejfölös keverékbe forgattam. Kb. a felét egy jénai tálban szétterítettem, megszórtam az előre megreszelt 10 dkg finom sajtnak kb. az egyharmadával, aztán a második réteget ugyanígy. Végül a harmadik tésztaréteg tetején a megsütött és félretett szalonnás hagymát terítettem szét. Így tettem a sütőbe. Amikor már szépen pirulni kezdett, kivettem, rászórtam a sajt harmadik részét, és még annyi időre visszatettem a sütőbe, amíg a sajt ráolvadt-pirult.

*A különböző nokedliszaggató-képeket a Google képkereső segítségével találtam, köszönöm mindenkinek, aki ezek alkotója volt.