Zsíros pogácsát valamikor sok éve sütöttem utoljára. Egy barátnőmtől tanultam, akkoriban többször megcsináltam, mivel kiadós és még „elállós” is annak ellenére, hogy élesztős, lehet belőle jó nagy adagot készíteni. Mindig nagy sikere volt, házilag kisütött zsírból hasonlít az íze a töpörtyűs pogácsáéra. Arra, amelyiket a könyvek omlós töpörtyűs pogácsának szoktak nevezni. Ezt én először a „Vizvári Mariska: Szakácskönyv”-ben találtam, később máshol is. Ez a recept éppen megfelel az én lustaságomnak, vagyis nem kell hajtogatni, többször nyújtani, keleszteni. Ennek ellenére ilyet sem csináltam az utóbbi években.
Ezúttal több jó ürügy is adódott a sütésre. Vendégeket vártam. Egészen kivételesen volt itthon sertészsír, ami úgy keletkezett, hogy egy kicsit zsírosabb darab disznóhúst sütöttem, sütőben, lassú sütéssel, ebből kisült – mint utóbb lemértem – 15 dkg zsír, amit félretettem, ihletre várva, hogy mire használjam. És még volt egy pár ízletes, de túl puha füstölt kolbász is.
Ezekből és a két receptből kombinálva készült a pogácsa, jól sikerült. Lehet, hogy a keksz név jobb rá, mert nem szaggattam kerekre, hanem szögletesre, és elég kicsire vágtam, hogy csak be kelljen kapni.
Fél kiló lisztbe belemorzsoltam fél csomag (2,5 dkg) élesztőt, 20 dkg felaprított kolbászt, mokkáskanál sót – nem kell több, a kolbász is sós – borsot. Összegyúrtam 15 dkg zsírral, két egész tojással és kb. 2 dl tejföllel, amit nem egyszerre tettem bele, hanem addig adagolva, hogy a kezemre már nem ragadó, viszonylag keményebb tészta legyen.
Kb. félóra pihentetés után kinyújtottam, tejjel hígított tojással megkentem, felvágtam. 180 fokos sütőben megsütöttem.
Ez nem éppen a diétás, fogyós kategóriába tartozik, de a változatosság kedvéért ilyesmire is szükség van időnként, különben mitől szednénk fel azt a fölösleget, amit aztán le kell dolgozni?
Utolsó kommentek