Csak ismételgetem magam, de sokszor csodálkozom, hogy vannak, akik kategorikusan elutasítják, nem hajlandók megenni ezt a – szerintem – nagyszerű zöldségfélét. Van, aki legalább egyfajta padlizsánkrémet megeszik, talán még el is készíti, más pedig kizárólag panírozott, rántott formában eszi meg. Kár.

Tele van már a „receptes naplóm” padlizsános ételekkel, sokszor variálgatom ugyanazt is, kisebb eltérésekkel. És gyakran nem tudok új nevet adni neki, szégyellem is, most, keresgéléskor fedeztem föl, hogy van olyan elnevezés, ami minimum kétszer szerepel. Majd a hosszú téli estéken megpróbálok valami rendet teremteni.

A közelmúltban készült nálunk – nem is egyszer – padlizsánnal, hagymával, paradicsommal megpakolt csirkemell. Egyszer úgy, ahogy legtöbbször szoktam, egyszer meg úgy, hogy a tepsibe simítottam egy réteg főtt rizst, és arra halmoztam a további hozzávalót, így a szaftja jól átjárta, megízesítette a rizst. És nem utolsósorban ez nekem nagyon kényelmes volt, mert akkor csináltam, amikor a gyerekeim is itt voltak, és így nem kellett ugrálnom a konyhában, előre elkészítettem, és csak a sütőben befejezés maradt.

Másik alkalommal szintén csirkemellből és padlizsánból volt rakottas, mindkettőt külön-külön szeletekben megsütöttem, közé szeletekre vágott, szintén sült hagymát is raktam. Végül felvert tojással öntöttem le, amibe pár kanál tejfölt is kevertem. Tehát most fordítva, nem tojásos tejföl, hanem tejfölös tojás volt az öntet, amivel megsütöttem. Ennek megfelelően a párom jól meg is szórta a tányérján pirospaprikával, ahogy a rántottát szokta.

Mindkettőnek fontos eleme, hogy a padlizsánt előzőleg mindig megsütöm. Nem nyersen, nem főve rakom össze, azt gondolom, hogy klasszisokkal jobb úgy az íze. Igaz, többlet munka, meg vigyázni is kell vele, a sok olajat megissza, a kevésben meg esetleg túlpirul, de ennek ellenére a finom íz miatt nagyon megéri...

Babaganus – Baba ganoush

És ismét ki akartam próbálni egy padlizsánkrémet, amilyet még nem csináltam, pedig már régóta terveztem, de valamiért eddig elmaradt. Ez pedig a közel-keleti változat, a „baba-ganoush”. Több ország is magáénak vallja, de alapvetően nagyon hasonló a recept, mindegyik lényegéhez hozzá tartozik a thina, tahina, tahini – vagyis szezámkrém. A fűszerezésben lehetnek különbségek.

Érdekes volt, hogy ahogy receptet kerestem a neten, kiderült, hogy egy-két nappal előtte volt a hvg-n egy olyan, amihez – éppen csak a tahinát kivéve – mindenem volt itthon. Volt viszont szezámmag, tehát úgy döntöttem, hogy itt az ideje azt is kipróbálni házilagos kivitelben.

A recept egyébként egyáltalán nem bonyolult: 2 padlizsánt félbevágva, bekockázva, a sütőben barnásra, puhára sütöttem (tűzön jobb lett volna, talán majd máskor). Kikanalaztam a héjából, összepépesítettem, belekevertem 2 gerezd összenyomott fokhagymát, 1 citrom levét, 4 evőkanál szezámmagkrémet, 2 teáskanál szumákot (itt már említettem ezt a fűszert), 1 teáskanál római köményt. Megsóztam, végül hozzátettem 1 nagy csokor apróra vágott petrezselymet is.

Stílusosan pitával kellene enni, de ez most nem jött össze, viszont pirított és nem pirított kenyérrel is remek volt. Alaposan megkóstoltam „csak úgy”, magában, kiskanállal is, nekem úgy is tetszett. Végül még mártás helyett rizses-húsos összeállításhoz is jól szerepelt.

A tahinához egy csésze szezámmagot serpenyőben szárazon nagyon enyhén megpirítottam. Ezzel nagyon kell vigyázni, ha túlpirul, keserű lesz. Valahogy úgy kell, hogy folyamatos kevergetés közben, amikor az edény átmelegszik, már le is kell venni. Nekem ennek ellenére egy csöppecskét túlsült, de szerencsére még nem annyira, hogy megkeseredjen, csak már kezdett színesedni, ami nem kellett volna. Kihűlés után részletekben, kávédarálóban megdaráltam. (Én a mákot is abban szoktam, gondolom, ha lenne mákdarálóm, alkalmas lenne a szezámmaghoz is.) Aztán hozzákevertem négy evőkanál olajat – fele olívát, fele szezámolajat (ha már volt itthon) – és sót. Most tovább nem ízesítettem, így tettem belőle a padlizsánkrémbe. Illetve egy picit megkóstoltam citromlével, fokhagymával, de a többit egy kis üvegben lezárva betettem a hűtőbe további felhasználásig.