Hosszasan gondolkoztam, hogy érdemes-e leírni ezt, hiszen nem új, szerepelt már ilyen. Aztán úgy gondoltam, hogy éppen az a lényeg, hogy ilyen, hasonló, de mégsem egészen ugyanez, hátha még valakinek jól jön egy újabb változat. Mostanában is szép karfiol van a piacon. Szeretjük is, jó is, sokféleképpen elkészíthető.
És beleillik az egyszerű, gyors – legalábbis amennyit foglalkozni kell vele, a többi a sütő dolga – és kímélős ételek sorába.
Most is a kedvelt csirke felsőcombokból készült. Először egy pácfélét készítettem. Két jó evőkanál majonézbe bele kevertem majoránnát, kevés borsot, pirospaprikát, fokhagyma- és hagyma-granulátumot. Ebbe beleforgattam a csirkedarabokat, félretettem a hűtőbe. (A majonézben sült hús már többször bizonyított nálam; porhanyós, ízes, hiszen mustár, citromlé, cukor, olaj, tojás is van benne.)
A karfiolt darabokra szétszedtem, jól megmostam. Én mindig áztatom egy ideig, hogy ha netán akad benne valami élőlény, az minél előbb kimásszon, ússzon – sajnos volt már ilyen.
Aztán a csirkecombokat szétpakoltam a tepsiben, közé a lecsöpögtetett karfioldarabokat. Lefedve tettem a sütőbe. Néha ránéztem, a húsokat egyszer-kétszer megfordítottam. Amikor minden megpuhult, fedő nélkül megpirítottam.
Elég sok leve keletkezett, ezt leöntöttem róla, természetesen nem ki, hanem egy edénybe. Ezt a levet a fagyasztóban tárolom, szerintem nagyszerű alaplé egy másik ételhez. Akkor is el szoktam tenni, ha csak magában sütök húst, olyat, ami túl sok levet enged, és amikor már elég puha, nem szeretném tovább sütni. Az ilyesmi nagyon jól helyettesíti nálam a külön alaplé főzést. Ha pedig például kicsontozok húst – leginkább csirkét – akkor magát a csontot teszem félre, és abból főzök valamilyen zöldséges levest. Így is nagyon jól működik, ha hús nincs is túl sok rajta, azért megadja a levesnek az alapízt. Mondhatjuk, hogy ez a lustább variáció, elismerem.
Utolsó kommentek