Azok a fránya fölös kilók, amilyen gyorsan föl tudnak rám ugrálni, olyan nehézkesen, lassan tudok tőlük megszabadulni – ha egyáltalán. Ezért sokszor nekifutok, nem „fogyókúrának”, csak legalább próbálom csökkenteni a megevett kalóriamennyiséget. Ilyenkor azzal biztatom magam, hogy minden apró lépés számít. Ennek jegyében például ilyesmiket főzök, eszem:
 

Majonézes-tejfölös répasaláta

Jól bevált dolog, kisebb változtatásokkal is el lehet készíteni, például egyszer egy kis hússal, máskor retekkel keverve. Gyakran van itthon répa, szívesen veszek többet, mint ami éppen az akkor tervezett ételhez kell, megfelelően becsomagolva sokáig eláll a hűtő aljában. És nem utolsósorban nem drága és egészséges.

Most is fokhagymával kezdtem, négy kisebb gerezdet összenyomtam, megsóztam, hogy legyen egy kis ideje állni, ezalatt picit csökken az ereje (és a szaga).

Három elég nagy répát meghámoztam, finomra reszeltem, a fokhagymára tettem. Egy pohár tejföllel és két evőkanálnyi majonézzel jól összekevertem. (Ez szinte teljesen az eredeti orosz változat.) Petrezselyemmel is megszórtam, végül azt is inkább elkevertem vele. Sült virslivel volt belőle ebédem – a párom kenyeret is kapott hozzá.
 

Tarjacsontleves sok zöldséggel

Ilyenféle levest csinálok leggyakrabban, amikor csirkecombokat kicsontozok, abból is elteszem a csontot, ugyanígy a tarjából is. És mindenféle zöldséggel készül belőle a gezemiceleves, illetve ahogy már többször megírtam, ami éppen van, abból. Ha nincs friss, akkor fagyasztottból. Most főleg sárga hüvelyű zöldbab volt benne, és mivel „normális” leveszöldségem éppen nem volt, ún. mexikói keverékkel pótoltam ki. Minimális sűrítéssel, nokedli nélkül ez is megfelel diétásnak.
 

Maradék tepsis zöldségből

Még egy ebéd kerekedett a kelbimbó és répa együtteséből, ami már lesütve maradt meg. A hús, ami mellé volt, elfogyott. Úgy változtattam át, hogy megpirítottam egy nagy fej felkockázott hagymát, azon két szál felkarikázott virslit, és aztán a zöldséget. Kevergetve átsütöttem, amitől túl szép nem, de elég jó lett.

(A virsli nálam mindig jó gyors megoldásként, ha húsra hasonlító valamit szeretnék. Ezért általában van a mélyhűtőben, persze nem a legvacakabb fajta. Hiszen nem kell sok belőle, csak jelképesen.)

Főleg azért számoltam be ezekről az egyszerű kajákról, hogy ha van valaki, aki hasonló cipőben jár, talán jól jön egy-két ötlet. Én is szívesen fogadnék ilyesmit, hiszen attól még, hogy fogyós, kímélős, lehet változatos.

Lesz még folytatás is, messze nem értem még el a célt ...