Ez az egyik olyan dolog, aminek lehet örülni, ha itt az ősz, a hűvös idő. Hogy ismét itt a kelbimbó szezonja. Igaz, szoktam venni fagyasztott formában is, de ez az igazi, amikor a picurka, a kelkáposztára nagyon hasonlító fejecskéket meg is kell tisztítani, a torzsa végét levágni, esetleg a külső levelet leszedni. De ha sikerül igazán frisset, szépet venni, akkor csak minimális eselék van belőle. Most sikerült. Én mindig a kicsikre „vadászom”, azokat szeretem legjobban. Amit vettem, annak kb. a fele volt ilyen, de mivel egy egész kiló volt, ami kettőnknek mindenképpen sok egyszerre, előfőztem az egészet – sós vízben, egy csipet szódabikarbónával, hogy szép zöld legyen – és azután választottam ketté az adagot méret szerint. A nagyobbakat félretettem másik alkalomra.
A kicsikből pedig az egyik kedvencünket, a csőben – sütőben – sültet készítettem, csak éppen egy kis húsfélével felbővítve, emiatt fordított sorrendben sütve-főzve.
Főtt, füstölt tarjából két szeletet kicsi kockákra vágtam, ugyanígy egy kis darab jó húsos bacont is. Mivel ezeken egy cseppnyi zsír sem volt, vágtam még hozzá egy kevés füstölt szalonnát is. Mindezt jól megpirítottam. Rászórtam egy teáskanál lisztet, megkevertem, aztán apránként csak annyi tejjel engedtem föl, hogy sűrű, de csomómentes legyen. Külön tálban összekevertem egy tojást egy kis pohár tejföllel, beleöntöttem, elkevertem. Beletettem a kb. fél kiló kisebb, előfőzött kelbimbót, és a sütőbe raktam 200 fokra. Amikor az öntet nagyjából megsült (szilárdult), a tetejére szórtam kb. öt deka reszelt sajtot, és addig sütöttem még, amíg a sajt pirulni kezdett.
Utolsó kommentek