Igazán nem különleges, annyira nem, hogy ismerek olyan embert, aki nem eszi meg a padlizsánt semmilyen más formában, de rántva igen. Ezt már több hete csináltam, az egyetlen érdekessége, hogy most kipróbáltam ezt is sütőben sütve.

És végre beruháztam egy olajspriccelős üveget. Nem is tudom, miért vártam vele eddig. Igaz, egyszer már kaptam egyet, fémből, de az használhatatlannak bizonyult. Most kiderült, hogy pl. ilyen sütésre mennyivel könnyebb, mint ecsettel megkenni.

Tehát a padlizsánt karikára vágtam – elég dundi és hosszú volt, egyébként hosszában szoktam szeletelni ilyenhez – nem túl vékonyra. Megsóztam, de csak annyira, mint a húst, aztán teljesen hagyományosan, lisztbe, tojásba, morzsába paníroztam. A tepsit szilikonlappal béleltem ki, bespricceltem olajjal, belefektettem a padlizsánt, és megspricceltem a fölső felüket is. Forró sütőbe tettem. Egyszer közben megfordítottam, mert úgy láttam, hogy nem egyenletesen sül.

Mellé pedig nem volt más, mint egy kis uborkás mártás: tejfölt elkevertem mustárral, sóval, kevés citromlével, beletettem picire vágott uborkát, snidlinget, petrezselymet.