Lehetne rántott gomba is, de a palacsintatésztás bundázás gyorsabb, és én nemcsak csinálni, hanem enni is jobban szeretem – mint ezt már többször is elárultam.
Szép, nagy, hófehér csiperkegombákat vettem, ezért is támadt az ötletem, hogy így legyen elkészítve, meg már régen is volt az étlapunkon. Valamikor régen szakácskönyvben megnéztem, hogyan kell a rántott gombát csinálni. Mindenhol azt írták, hogy először ecetes vízben elő kell főzni, és csak azután panírozni. kezdetben néhányszor így is tettem, de valahogy nem tetszett, hogy az amúgy sem túl ízes csiperkegombának még az a kevés íze is eltűnt, ráadásul a mérete is jócskán csökkent. Egyszer aztán megpróbáltam nyersen kezdeni, hagyományosan, liszt, tojás, prézlibe forgatva, sokkal jobb volt. Azóta sem értem, hogy miért kellene előfőzni, tehát nem teszem.
Két tojásból, kukorica- és búzalisztből vegyesen kevertem a palacsintatésztát – szokás szerint egy kis sütőport is tettem bele, sóval, borssal és egy kiskanál gombaporral (szárított erdei gomba megőrölve) is ízesítve, és hogy még jobban fokozzam az erdei ízt, egy mokkáskanál kakukkfüvet is kevertem bele. Aztán tejjel kikevertem, nem túl sűrűre, nem akartam túl vastag bundát, inkább csak kabátot.
A kakukkfű amellett, hogy kellemes ízt ad, hasznos is – hiszen a legtöbb fűszer erre is való – illóolajai élénkítően hatnak az emésztésre, mert fokozzák az emésztőnedvek termelődését.
A gombakalapokat nagyon kicsit megsóztam – ettől enged egy kis levet, jobban tapad rá a liszt –, lisztbe, majd a tésztába mártottam, közepesnél kicsit erősebb lángon, (pálma)olajban megsütöttem.
A kabát a gombán éppen elég szénhidrátot szolgáltat hozzá, ezért köretként salátát kevertem jégsalátából, hagymából, piros színű paprikából és almából – minden csíkokra vágtam – fűszerekkel és tejföllel.
Utolsó kommentek