Ismét a blogvendégemtől, Julitól kaptam receptet. Én még ezelőtt soha nem hallottam erről, persze utánanéztem, azt találtam, hogy Debrecen környékéről származik. Furtán és Bakonszegen biztosan készítik, valószínű, még a vidék több helyén is ismert. Több hivatkozást is találtam, érdekes, hogy egészséges életmóddal kapcsolatban is említik.

Juli ezt írja róla:
Ez is egy nagyon finom, egyszerű, laktató és elég hizlaló kaja. Nálunk nagyon szeretjük! Ezt a kaját hagyományosan Furtán csinálják, és amikor lovas fogathajtón voltunk, ott ettem először.

A recept:

Tészta: 2 kg főtt, forrón áttört burgonyát kézmelegre hűtünk, 45 deka liszttel, 2 deci étolajjal összegyúrjuk. Alaposan lelisztezett deszkán 3-4 mm vastag téglalappá nyújtjuk. Felénk eső szélére tölteléket széltől szélig egy csíkban kissé púpozottan ráhalmozzuk. A tészta szélét óvatosan ráhajtjuk, majd, mint a piskótát felgöngyöljük, de csak két réteg tésztára.

Az így kapott roládot levágjuk a többi tésztától. Finoman lelapítjuk kétujjnyi vastagra, majd tenyérnyi darabokra – lepényekre – vagdossuk el. Tepsibe öntött olajban megforgatjuk, majd szép sorban elrendezzük rajta. Ezután a maradék tészta szélére ismét tölteléket halmozunk, rágöngyöljük két rétegben a tésztát. Lapítjuk, elvagdossuk, olajba forgatjuk, tepsibe rakjuk.

Ebből a mennyiségből 2-3 tepsi megtelik.

Forró sütőbe csúsztatjuk, sütés közben a tepsi széleiről közepére kell forgatni a tésztát, mert a szélein hamarabb pirul, mint a közepén. Ha túl sok olajat öntöttünk a tepsibe, akkor sütés közben öntsük le róla.

Töltelék: 2 kiló, hideg vízzel egyszer kiöblített, kinyomkodott savanyú káposztát fél liter olajban megpároljuk, kissé pirítjuk.

Még csak annyit,hogy én nem szoktam olajat önteni rá vagy alá, hanem csak ecsettel megkenem a tetejét, de csak kicsit, úgy is megsül, és nem hizlal annyira, meg nem tocsog az olajban.

Megjegyzés (2009. május 27.): Levelet kaptam, amelyből megtudtam, hogy ez a recept Kiss Gyula: A gulyástól a gombótáig című könyvében szerepel, eredeti forrása pedig Juhász Károlyné, Furta.
Köszönöm Kiss Gyulának, hogy felhívta a figyelmemet erre. Kár, hogy előzetes kutakodásomkor kereső segítségével nem sikerült ezt megtalálnom.

Magam sem szeretem, ha forrásmegjelölés nélkül közlik máshol az én receptjeimet. Eszembe jut, hogy nagymamám és édesanyám kézzel leírt süteményreceptjeinek címe mellett mindig ott áll, hogy kitől kapta azt. Pedig azokat jóval kevesebben olvasták.