Már úgy gondoltam, hogy ez a 21. VKF olyan lesz, amire nem írok receptet. Most azonban hirtelen eszembe jutott valami az „elfekvő” készletből. (Remélem, nem késtem le most, hogy így hirtelen észbe kaptam.) Nem olyan régi, kb. egy hónapja készült, de nem sikerült tökéletesre, ezért nem volt kedvem írni róla.
Újabb vallomás: szeretek lektűröket olvasni, pl. Nora Roberts könyveit, amelyeknek nagy része Írországban játszódik. Több könyvben is van olyan szereplő, aki kitűnően tud és szeret is főzni. (Gondolom, a szerző is szeret, ezért ír ilyen átéléssel róla, de ha nem főzni, enni biztosan.) Az egyik egy panziót működtet, nála a reggel úgy kezdődik, hogy megsüti az aznapra szánt kenyeret. Az ír kenyér pedig nem élesztővel, hanem sütőporral, illetve szódabikarbónával készül.
Már régebben is sütöttem sütőporos kenyeret, de most egy másik változatot próbáltam ki.
A recept szerint 45 dkg finomliszt kell hozzá, ennek a felét én teljes őrlésűvel helyettesítettem. Jön bele 3 dkg megolvasztott margarin, 1 teáskanál só, 2 teáskanál sütőpor és 3 dl kefir. Keverőgéppel jó alaposan összekevertem, addig, amíg az edény falától elvált.
Hosszúkásra formáltam, a tetejét bevagdostam. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 40 percig sült. Amikor beraktam, majd amikor elkészült újra vízzel megkentem.
Az oldalán berepedt, ennek ellenére szép is volt, rossz sem volt, csak túlságosan sűrű. Azt gondolom, hogy a teljes őrlésű liszt miatt több kefirt kellett volna beletenni, még az is lehet, hogy több sütőport is. Ennek ellenére jó étvággyal megettük, mivel nem a kedvenceink a „felfúlt” kenyerek, na ez aztán nem volt az.
Nem adom fel a próbálkozást, ha jobban sikerül, majd arról is beszámolok.
Utolsó kommentek