Biztosan nem olyan érdekes és különleges, mint a házilag gyúrt és kelesztett tésztából való, viszont sokkal egyszerűbb, gyorsabb. És ez is jó.

A kiflit kb. egy centis karikákra vágtam, tálba halmoztam. Én kiflinként egy deci tejet számítok – most 4 kifliből, 4 dl tejből csináltam –, azt felforraltam, a végén belekevertem egy jó evőkanál mézet. Úgy, forrón ráöntöttem a kiflire, részletekben, hogy mindenhol érje. (Ízlés dolga ez is, én úgy szeretem, ha jól megázik a kifli, az sem baj, ha kicsit „pacsmagos”. Ha valaki nem úgy, tegyen kevesebb tejet.) Pár percig még hagyom lefedve a tálat, amíg az összes tejet beszívja, aztán máris megy az asztalra.

Porcukorral összekevert darált mákkal ki-ki ízlése szerint szórja meg. Én jó sok mákkal szeretem, a párom még további cukrot szór rá, mert én a saját ízlésem szerint keverek csak a mákhoz – hiszen hozzátenni lehet pótlólag, kivenni nem. Amikor a gyerekeim is itthon vannak, cukros darált diót is teszek az asztalra, ugyanis a lányom nem szereti a mákot. A fiam viszont olyankor mindkettőből szór rá.

Szokták még a sütőben összemelegíteni a mákkal együtt, akkor lehet a cukor helyett is mézet tenni rá.