Ahogy szinte minden családban, nálunk is megvoltak a karácsonyi családi hagyományok. De azt kell tapasztalnom, hogy évről évre kevésbé tartjuk, vagy tudjuk betartani azokat. Ennek vannak kevésbé vidám okai is, de az is, hogy a gyerekek már felnőttek, annyira ugyan még nem, hogy saját családjuk legyen, de külön programjuk (is) azért lehet. A menüben soha nem tartottunk különösebb hagyományokat, az mindig attól függött, hogy éppen hányan voltunk, megpróbáltam figyelembe venni, hogy a nagyobb családból ki mit szeret.
Bejgli azért sok éve mindig volt, mert szeretjük, de nekem minden évben óriási izgalmat okozott – nem kényszerített senki, hogy süssek, én magam akartam –, hogy sikerül-e, szétreped-e. (Persze szétreped, mert abban nem alkuszom meg, hogy a töltelék több legyen, mint a tészta.) Ez ugyan csak engem izgatott, senki mást, így is ízlett mindenkinek.
Most azonban úgy döntöttem, hogy ennek vége, ezért „lelapítottam” a bejglit, vagyis ugyanabból a tésztából és ugyanabból a töltelékből pite formájú sütit sütöttem. A diós változatot már előzőleg kipróbáltam, bevált, gondoltam, semmi oka, hogy a mákos ne legyen jó. Maga a recept, gondolom, semmi különleges, bizonyára sokan készítik hasonlóan, ezért csak röviden:
A tésztához összegyúrok 50 dkg lisztet, 20 dkg vajat, 10 dkg cukrot 2 dkg tejben feloldott élesztővel és 2 dl tejföllel. 4 részre osztjuk, vagy 4 rúd rendes tekert bejgli, vagy kétféle pite alsó és felső lapja.
A diótöltelékhez 20 dkg cukorból és 4-5 kanál tejből főzött szirupba belefőzök 30 dkg darált diót, 10 dkg mazsolát (legjobb felvágva, darálva), hozzáteszek reszelt citromhéjat, pár kanál baracklekvárt és 1-2 reszelt almát. Még tettem bele fahéjat és kevés rumot (aromát) is.
A máktöltelékhez 20 dkg cukorból és kb. 2 dl tejből főzött szirupban megfőzök 30 dkg darált mákot, és ugyanúgy mazsolát, lekvárt, almát. Most belekevertem még fél üveg magozott meggyet (szétvagdosva).
Utolsó kommentek