Többnyire magam sem értem, miért, de szoktam tévét nézni, illetve még gyakrabban háttérként hallgatni. És feltűnt, hogy fiatal – és kevésbé – lányok fennen hangoztatják, hogy „én nem tudok főzni, még egy rántottát sem”. Nem arra a műsorra gondolok elsősorban, ahol vacsorameghívás ürügyén derül ez ki, hiszen ott már régen nem az ételekről van szó, hanem éppen ellenkezőleg, úgy látom, az a lényeg, hogy minél kevesebbet tudjon a vendéglátó, hogy aztán ezen lehessen szórakozni vagy veszekedni, kinek-kinek hangulata, illetve a rendező elképzelése szerint.
Nem gondolom, hogy mindenkinek mindennap meleg ételt kellene előállítania. Én sem főztem naponta, amikor még „rendes”, egész napos munkahelyen dolgoztam, akkor még mindenhol volt menza, a gyerekeknek is az iskolában, tehát csak hétvégén volt otthoni főzés nálunk is. Manapság a munkahelyi étkezést inkább a házhoz szállítós cégekkel oldják meg, szerintem az is teljesen rendben van.
De azt vettem észre, hogy ha bármilyen műsorban – vetélkedő vagy beszélgetős – szóba kerül étel vagy főzés, mennyire nem tudnak semmit, de nem is akarnak, inkább büszkék rá, hogy analfabéták a konyhában. És ebben a kategóriában nemcsak ún. hírességek vannak, de szép számmal akadnak „civilek” is.
Vajon miért?
És közben már szinte alig van olyan tévécsatorna, ahol ne lenne valamilyen főzőműsor.
Arról nem is beszélve, hogy szép számmal akadnak egészséges életmódot stb. bemutató műsorok is, ahol szinte mindig az a jó tanács hangzik el, akár hízásról, akár más szempontokról van szó, hogy főzzenek otthon, és nem készételt, hanem friss anyagokból.
Biztosan rossz helyen kérdezem itt, hiszen aki ezt olvassa, az már biztosan nem így gondolkozik, de talán mások jobban értik nálam, hogy miért van így.
A képet itt találtam.
Az ötlet ismét csak vásárláskor született meg, kivételesen volt kisméretű káposzta, azt vettem. És még itthon volt pár sárgarépa. Ebből kombináltam ezt az ételt. És még azon is igyekeztem, hogy ne legyen túl hízásbarát.
Egy majonézes salátát összerakni igazán nagyon egyszerű, mégis legtöbben megmaradnak a jól bevált majonézes krumplinál vagy franciasalátánál. Én sem csinálok nagyon gyakran, magam sem tudom, miért. Pedig ha elég érdekesek az alapanyagok, változatos lesz a saláta is. Engem gyakran az tart vissza, hogy valahogy megszoktam, hogy ehhez ünnepi alkalom és vendégek kellenek. Most úgy gondoltam, hogy az ünnepi alkalom megvan, miért ne legyen vendégek nélkül is, csak megpróbáltam fékezni magam a mennyiség tekintetében.
Ha jól meggondolom, nincs ebben semmi különös, itt a tavasz, virágzik a cseresznye, végül is az a dolga. Mégis minden évben elámulok ezen a gyönyörűségen, a körös-körül virágba borult fákon. De a fő kedvencem ez a fa. Igen öreg, nem tudom pontosan, hány éves, de van egy kb. 50 éves fénykép a kertről, és akkor is már ilyen nagy volt. Néhány éve úgy nézett ki, hogy feladta, nem bírja már tovább, sorra száradtak el az ágai, gyümölcs sem nagyon volt rajta. Tettünk még egy próbát, sok ágat levágtunk róla, szegény nagyon szomorúnak látszott. És most ilyen ...
Ez a sütemény családunk egyik nagy kedvence. Süteményes könyveket böngészve kiderül, hogy sokféle néven sokféle változata van, kis különbségekkel. Nálunk ez a kedvenc, vékony tészta vastag töltelékkel, és a neve is csak így egyszerűen.
Utolsó kommentek