àlabeck

Füstölt oldalas puhára főzve, kicsontozva, hidegen

Közkívánatra (főleg a gyerekeim, de mások kedvéért is) folytatom a reggeli-, illetve egyszerűen a „kenyérrevaló” ötletek összegyűjtését. Tudom, hogy egyik sem különleges, a lényeg az, hogy változatos legyen, és minél kevesebb vacak felvágottat vegyünk, együnk.

Most úgy kezdődött, hogy a töltött káposztához vettem füstölt oldalast, de mivel nagyon jól nézett ki, többet, mint kellett volna. Biztosan nem olyan, mint az „igazi”, mármint amit valaki maga készít otthon, de hát itt Pesten a piacról tudok válogatni.

Aztán úgy éreztük, hogy itt az ideje megfőzni, ezért történt, hogy minden előzetes szándékom ellenére mégis főztem lencselevest, hiszen kár lett volna veszni hagyni a jó kis füstölt levet.

Kuktában kb. 1 óra hosszat főztem, saját levében hagytam még egy órát, aztán tálra tettem, a csontokat kihúztam belőle.

A hús kisebb részét megettük a levessel, másik részét jól lehűtöttem, és vékony szeletekre vágva vajas kenyérrel (nem túl zsíros, tehát elfér hozzá a vaj), tormával többnapi hidegkaját biztosít.

Ez még karácsony második napján készült, amikor csendesen, csak hármasban voltunk a kisebbik gyerekemmel. Közösen úgy döntöttünk, hogy nem akarjuk már túlenni magunkat, hiszen az ember gyomrában ünnepkor is ugyanannyi a férőhely, mint közönséges napokon, és mégis ilyenkor – persze sok más mellett – evéssel is ünnepelünk, ami igazából nem baj, csak időben kell abbahagyni.

Úgy gondoltam, ha megsütök hat csirkecombot, nekünk, felnőtteknek egy-egy elég, neki kettő, és marad nekünk még egy ebédre való.

Egy kiló sárgarépát megtisztítottam, hasábokra vágtam. A csirkecombokat sóval, fokhagymával, majoránnával, kevés kakukkfűvel és rozmaringgal megszórtam.

Tepsibe néhány szelet húsos szalonnát fektettem, arra a csirkecombokat, köréraktam a répát. Lefedve 180°-os sütőbe tettem, félóráig békén hagytam, utána néhányszor megfordítva már fedő nélkül sütöttem tovább. A végén a „szebb” felével fölfelé úgy pirítottam meg, hogy kihalásztam alóla a szalonnadarabkákat, és a combokra tettem.

Az előrelátóan két napra készített mazsolás-hagymás rizzsel és joghurtos fokhagymás öntettel készült vegyes salátával ettük.

Általában ritkán sütök süteményt, szinte kizárólag ünnepi alkalmakra. De most még a karácsony után is voltak vendégek, meg szilveszterre is sütöttem. Tehát túltettem magamon. Igazából két oka van, hogy nem nagyon gyakran szoktam, az egyik, hogy ha van sütemény, akkor persze eszem is, aztán csak győzzek „diétázni”, a másik meg, hogy az csak leírásból megy, így nem olyan érdekes, nem vihetek bele túl sok saját ötletet, mert annyira nem értek hozzá, nem tudom, hogy egy esetleges változtatás mit okoz.

Linzertészta: (Sok mindenre használható. Ez egy nagyobb tepsihez való)

45 dkg liszt, 15 dkg margarin, 12 dkg cukor, 2 db tojás (ebből lopok a kenéshez), 1 vaníliás cukor, 1/2 sütőpor. Jól össze kell gyúrni (ha mégsem áll össze, egy kis tejfölt lehet, de általában nem kell!), ha van mód, egy éjszakát vagy egy-két órát lehet pihentetni, jót tesz neki.

Túrótöltelék: 1 kg túró húsdarálón átdarálva, 4 tojássárgája 25 dkg cukorral jól kikeverve, 3-4 dkg vajat, majd egy nagy kanál lisztet a tojássárgához téve az 1 kg átdarált túróval jól összekeverjük, a 4 tojásfehérjét jól felverve óvatosan hozzádolgozzuk a tojássárgás-túrós masszához.

Bekapcsoljuk a sütőt, hogy felmelegedjen 180 fokra. Elővesszük a tésztát, elfelezzük, az első felét kinyújtjuk, és a tepsi aljára tesszük, vékonyan kis prézlit vagy édes keksz-darálékot szórunk rá, hogy felszívja az esetleges nedvességet. A tészta másik felét is kinyújtjuk előre, hogy kész legyen, amikor kell. Ezután a tölteléket rátesszük a tepsiben lévő tésztára, elsimítjuk, rátesszük a már kinyújtott tetejét, megkenjük a korábban elcsent kis tojás maradékkal, megszurkáljuk villával, és betesszük a 180 fokra felmelegített sütőbe, ahol 22-24 percig alsó, 10 percig felső sütésen készre sütjük. A sorrend is fontos, hogy a töltelék ne essen össze, ne álljon és várakozzon pl. a nyújtásra vagy a melegítésre.

Ezt a receptet egy barátnőmtől kértem el, mert nagyon finom volt, és valóban csak keveset módosítottam, főleg a cukor mennyiségét: a tésztába 6 dkg-ot tettem, a túróba 18 dkg-ot, ezenkívül a túróba a liszt helyett 2 kanál vaníliás pudingport, és belereszeltem egy narancs héját, és mivel elég lágy volt a túró, elég volt a keverőgéppel jól összekeverni.

Kívánok sok örömet és minden jót erre, és a majd utána következő évekre is. És persze kívánok még jó ételeket és jó főzést annak, aki azt szereti, és jó étvágyat és egészséget mindenkinek a jó ételekhez.

Ez a fotó nem az én művem, hanem az unokatestvéremé, és ők kínáltak meg ezzel a házi készítésű diólikőrrel is, amelyik most olyan kényelmesen üldögél ezen a hozzá méretezett kispadon. (Recept majd akkor, ha itt lesz a zöld dió szezonja.)

A szacivi egy nagyon elterjedt és kedvelt grúz hideg előétel – készítik pulykából, csirkéből, halból, de csak zöldségből is. Természetesen, mint minden nemzeti ételnek, ennek is jó néhány változata ismert, mindenkinek megvan a saját receptje, a lényeg azonban ugyanaz. A grúz konyha elsősorban a húsos, zöldséges, fűszeres ételekről ismert, előszeretettel használnak diót is mindenféle ételhez.

Először egy egész csirkét – ez most négylábú volt, mert további két combot vettem hozzá – feldarabolva, levesnek megfőztem. (Itt eltértem az eredeti recepttől, mert csak sós vízben, babérlevéllel főzik, de én zöldségeket is tettem bele, mint egy nálunk szokásos húslevesbe.)

Az elkészült levest lehűtöttem. Megdaráltam kb. 35-40 dkg diót.

Egészen apróra vágtam két kisebb fej hagymát, a levesről leszedett zsíron kissé átforgattam, hozzányomtam 5 gerezd fokhagymát, levessel fölengedtem, lassú tűzön negyedóráig főztem. Közben előkészítettem a fűszereket. Létezik egy grúz szárított fűszerkeverék, a neve: hmeli-szuneli, de mivel ilyenem nincs, utánanéztem az összetevőinek, és ami volt itthon, azt beletettem, egy-egy csipetnyit: bazsalikom, koriander, babérlevél, petrezselyem, zellerlevél csombor, majoránna, csípős pirospaprika. Szoktak még csöves erős paprikát (csilit) is belefőzni, de mi nem szeretjük a túl erőset. A levesből kivettem a húsokat, kicsontoztam, kisebb darabokra vágtam.

A jól megfőtt hagymához tettem a darált diót, további levessel hígítottam, míg tejföl állagú lett. A diót 10 percig főztem, közben, ahogy sűrűsödött, még egy kis levest tettem bele. Ezután a húsdarabokat tettem bele, újabb 10 percig nagyon lassú tűzön rotyogtattam.

Jól lehűtve szokták kínálni, a tanács szerint fehér kenyérrel és vörös borral. Grúziában sokak szerint nem hiányozhat a szilveszteri (újévi) asztalról. Este majd meglátom, másoknak hogy tetszik.