àlabeck

Rögtön a VKF XIV. kiírását olvasva, ez volt az első, ami eszembe jutott.

Ezt az elnevezést ma már nemigen hallani, én is ragut mondok, ez tulajdonképpen az. Nagymamámnál volt gyakran csirkebecsinált vagy becsinált leves. Már kisgyerekként is viccesnek találtam, de elfogadtam, hogy így hívják. Most megpróbáltam utánanézni, hogy honnan ered, miért nevezték el így, nem sokra jutottam. Az Értelmező Kéziszótár szerint Becsinál: rég. Befőz. Becsinált: Fehér húsból zöldséggel lében készített (leves v. húsétel). (Persze az is ott van, ami erről a szóról elsőre eszünkbe jut.)

Én most csirkecombból és -mellből készítettem. Először a húsdarabokat kevés zsiradékon (ez lehet vaj, olaj, zsír is, nekem most szerencsémre volt szalonnazsíros fűszeres vaj, amit a csirketekercseknél félretettem) átpirítottam, mellétettem feldarabolt sárga- és fehérrépát, zellert, karalábét. Kissé megsóztam, fedő alatt párolni kezdtem. Később tettem bele nagyobb darabra vágott gombát, még később néhány karfiolrózsát, apránként húslével engedtem föl, amíg minden megpuhult. (A zöldségféle mennyisége teljesen egyéni, én úgy szeretem, ha elég sok.)

Ekkor rácsavartam egy kisebb citrom levét, és egy teáskanál liszttel, tejföllel behabartam a szokott módon; apránként a levével simára keverve, aztán összeforralva.

Lehet tejföl helyett tejszínnel is, szoktak belekeverni egy tojás sárgáját, de én éppen elég sűrűnek találtam így is, a karfiol egy része szétfőtt, az is sűrítette.

(A becsinált leves gyakorlatilag ugyanígy készül, csak persze több lével engedjük föl a végén.)

Kevés párolt rizzsel tálaltam, de az akár el is maradhatott volna, anélkül is teljes értékű étel.

Nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető édesség, és még kevésbé hizlaló, mint a serpenyőben sütött változat.

2 tojást két evőkanál cukorral és egy vaníliás cukorral habosra kevertem. Hozzátettem fél kiló túrót, két evőkanál darát, jól összekevertem (ha szárazabb a túró, lehet bele egy-két evőkanál tejfölt tenni). Mazsola helyett kb. 10 dkg cukrozott narancshéjat kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsiben (vajazott, morzsával beszórt helyett) 180 fokon 30–40 perc alatt aranysárgára sütöttem.

Melegen a legjobb, a férjem finom, házi lekvárral ette, én inkább tejföllel szeretem.

Én nagyon kedvelem a zsülient, sokféle változatban lehet csinálni. Most kísérletezni volt kedvem, többek között azért, mert vettem ilyen kis üvegedényt, amiről azt gondoltam, hogy alkalmasabb lesz, mint a salátás, amiben legutóbb készítettem. De ki kellett próbálni, hogy valóban hőálló-e, merthogy nem éppen főzőedényként árulják. Ezenkívül, mivel éppen egyedül voltam, éppen ideje volt egy diétásabb kajának. Így lett most ez a változat.

Említettem már, hogy amikor csirkemellet kicsontozok, a csontokat megfőzöm, és leszedegetem róla a hústörmeléket. Ez volt az alap, hozzá még megpirítottam egy kis fej hagymát, azon egy kicsit a főtt húst is.

Egy fél pohár joghurtba reszelt sajtot kevertem, ezzel összekevertem a húsos hagymát, beleraktam az edénykébe, a tetejére még egy kis sajtot. Mivel csak egy adag volt, nem a sütőbe, hanem a mikróba tettem kombinált módra (mikró + grill) öt percre.

Tulajdonképpen nem lett rossz, de a joghurt leve egy kissé kiforrt (mint látszik is az edényen), és lehet, hogy a belekevert sajtot eltúloztam.

Így ezt a kísérletet félig sikeresnek nyilvánítottam, de megvan már a következő tervem, mert azért ez nemcsak előtelnek, hanem egy könnyű vacsorának, vagy akár reggelinek is megfelelő. (Persze az eredeti is, csak a besamel miatt az nem igazán mondható diétásnak.)

Magyar ízek a VKF XIV. jegyében

Ezt az ételt Gundel János (Gundel Károly édesapja) találta ki Mikszáth Kálmán, a „nagy palóc” tiszteletére, innen az elnevezés.

Először 20-25 dkg húsból hagymával, paprikával, lecsóval pörköltet készítettem, az eredeti recepttől eltérően nem ürü-, hanem sertéshúsból. Mikor majdnem puha volt, felengedtem húslével, nekem egy kis enyhe füstölt levem volt, ezt tettem bele. Hozzáadtam 30 dkg zöldbabot (most persze fagyasztottat) és 20 dkg felkockázott krumplit. Amikor elkészült, tejföllel – de liszt nélkül: ismét eltértem a recepttől, de szerintem nem szükséges a liszt, ha a pörkölt szaftja elég sűrű – behabartam. Azért így sem árt a tejfölt önmagában simára keverni, és forró levessel kanalanként hígítani, utána belekeverni a levesbe. Bőven megszórtam petrezselyemmel és kaporral, egy rövid forralás után mehetett is az asztalra.

Múlt héten egy gyógy-, biotermékeket, teákat stb. árusító üzletben jártam, és egyebek mellett megláttam egy csomó fűszerféleséget is. Mivel mindent mégsem vehetek meg, a választásom egy Tandoori Masala nevű indiai keverékre esett. Ez 16-féle fűszert tartalmaz, beleértve a sót is.

Természetesen már szombaton ki kellett próbálnom. Egész csirkecombok voltak itthon (nem túl nagyok), négyet kettévágtam, kicsontoztam.

Egy pohár joghurtba belekevertem egy evőkanál fűszerkeveréket, még beletettem egy kis fokhagymaport is (mert én szeretem). Ebbe beleforgattam a csirkecombokat, hűtőben hagytam pácolódni kb. 4 óra hosszat.

Utána felforrósított serpenyőbe tettem a joghurttal együtt. Előbb egyik, majd a másik oldalukat „megkapattam”, ezután a lángot mérsékelve, fedő alatt sütöttem. Elég hamar megpuhult, a joghurt besűrűsödött, szinte eltűnt. Még 10 percre sütőbe tettem, hogy a húsdarabok megpiruljanak. (Ez már csak azért sem volt nehéz, mert a fűszer is piros, a joghurtban érdekes rózsaszín színe volt.) A hús nagyszerűen porhanyós lett, ami a joghurtnak köszönhető, nem csak ilyen fűszerekkel érdemes megpróbálni.