àlabeck

Hasábburgonya, illetve sült krumpli. Sokak szemében ez már szinte elátkozott étel, egészségtelen, hizlal és egyébként is... maradi dolog. Hát én szeretem – sütni kevésbé, enni inkább. De ha őszinte akarok lenni, és miért ne akarnék, biztosan nem szeretném, ha minden héten az asztalon lenne.

Most úgy éreztem, hogy itt az ideje, bár rántott hús (csirke) nem volt hozzá – pedig az az igazi hagyományos –, azt már igazán túlzásnak éreztem, így megelégedtem egy sült csirkemellel, nevezzük csirke-sztéknek.

A csirkemellből lapjában szeleteket vágtam, befűszereztem (keverékkel; só, bors, pirospaprika, kömény, majoránna, fokhagyma), hűtőbe tettem, amíg a krumplit meghámoztam és hosszában darabokra felvágtam.

Bevonatos serpenyőben nagyon kevés olajat melegítettem, a csirkedarabokat mindkét oldalukon kb. 3 percig sütöttem (hogy ne legyen száraz, az a titka, hogy nem szabad túlsütni), aztán kivettem, félretettem. Felöntöttem több olajjal, és adagonként megsütöttem benne az előzőleg tiszta konyharuhával leszárítgatott krumplit. Így a krumplinak is jutott a fűszeres ízből. Egyszerre inkább keveset rakok a jól felmelegített olajba, mert ha lehűti, akkor hajlamos a krumpli túl sokat magába szívni.

Mikor az egész krumpli elkészült, egy pillanatra belemártottam az olajba a húsokat, így melegítettem vissza.

És mivel a saláta ehhez „kötelező”, gyorsan kevertem közben egy újhagymás, bazsalikomos paradicsomsalátát joghurttal.

Tudom, volt már több hasonló, ez egy új változat, túróval, sonkával, és ebben a cukkini előresütve van, ami nagyon befolyásolja az ízét. De még mindig nem találtam jobb nevet; hívhatnám tócsnifélének (volt már ilyen), esetleg lángosnak (de nem élesztős), tehát egyelőre marad a „lepényke”, de nyitott vagyok jobb javaslatokra!

A cukkinit héjastól picike darabokra vágtam, kevés olajon megpirítottam. 10 dkg füstölt tarját szintén apróra vágtam, és csak annyira pirítottam, hogy a nedvesség eltűnjön belőle. Egy tálban összekevertem 4 evőkanál lisztet kb. 15 dkg túróval, egy egész tojással, mokkáskanálnyi sütőporral, kevés sóval és a közben kihűlt cukkinivel és sonkával.

Evőkanállal szaggatva, kevés olajban, bevonatos serpenyőben sütöttem meg. Először erős lángon, hogy a szélét megkapja, különben kifolyik a túró, aztán megfordítva kicsit mérsékeltem a lángot, hogy át is süljön.

Tejfölbe mártogatva, illetve azzal megkenve ettük.

Úgy emlékszem, először két éve támad ez az ötletem, akkor bográcsban főztem ilyet – többen voltunk hozzá. Most csak úgy egyszerűen, lábosban, de így is jó. Lehet, hogy már nincs is igazán nyár, de ezt a nevet adtam neki, a nyári töltött káposzta mintájára, hiszen a lényeg ugyanaz; savanyú káposzta helyett friss van benne.

Először főztem egy jó, nyárias pörköltet, vagyis tettem bele zöldpaprikát (kicsit csípőset is), paradicsomot. A paprikát kis kockára vágva akkor teszem bele, amikor a hagyma már puha, aztán egy darabig együtt párolom. Aztán jön a pirospaprika, a hús (ez nálam most is pulykacombból), és amikor a húst átpirítottam, akkor teszem bele a paradicsomot, a sót, és lefedve főzöm tovább.

Közben a káposztát nyolcadra, majd csíkokra vágtam. Amikor a hús már majdnem egészen puha volt, akkor kevertem hozzá a káposztát. Nem mértem le, hogy mennyit, mert a káposzta jóval nagyobb volt, mint amit a 30 dkg húshoz arányosnak gondoltam, de kb. 3/4 kg lehetett.

Szükség szerint mindig egy kicsi vizet öntöttem bele, amíg a káposzta is megpuhult, vigyáztam, hogy ne legyen túl leves, mert nem szándékoztam semmilyen adalékkal sűríteni. Egy kevés friss borsikával és köménnyel fűszereztem. Csak a tányéron tettem rá tejfölt.

A maradék káposztából párolt káposzta készült, kihűlés után egyenesen a fagyasztóba tettem, az majd máskor kerül sorra, és akkor milyen jó lesz a készet elővenni!

Azt gondolom, hogy csipegetni valóból soha nem lehet sok. Ha esetleg elakad a beszélgetés, segít, ha az ember be-bekap valamit, azzal is telik az idő. Ez persze nem teljesen komoly, a lényeg az, hogy jó, ha van az asztalon valami ilyesmi. Vendégek nélkül sem baj, ha van egy kis aprósüti, ezért azok a kedvenceim, amik elég sokáig elállnak. Egészen addig, amíg el nem fogynak.

Ezért most a sajtos csigákon és a kedvenc sajtos kekszünkön kívül még sonkás kiflit is terveztem, csak nem kifli formájú, hanem félholdacska lett. Tésztaként eredetileg sima sós linzertésztát terveztem, de aztán átnéztem néhány receptet, végül ezt választottam egy régi, Süteményeskönyv nevű könyvből, ami szinte teljesen megegyezik a keksz tésztájával (egyik előnye, hogy ebből nem marad tojásfehérje):

30 dkg lisztből 6 evőkanál vízzel, 25 dkg margarinnal, 1 evőkanál ecettel, kevés sóval, fél csomag sütőporral tésztát készítünk. Egy ideig hideg helyen pihentetjük. Kinyújtjuk, nagy fánkszaggatóval kiszaggatjuk. A tésztából kifliket formálunk.

A töltelék: 30 dkg sonkát ledarálunk, összekeverjük 10 dkg reszelt sajttal,
1 evőkanálnyi tejföllel, borssal, mustárral. (Én kevesebb sajtot és több tejfölt tettem bele.)

Én inkább kisebb formával szaggattam, és nem tekertem belőle kiflit, hanem a közepére tettem egy mokkáskanálnyi tölteléket, kettéhajtottam, és a széleit összenyomkodtam, így egy falatra bekapható félholdacskák lettek.

Sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem, tojással megkentem, előmelegített sütőben megsütöttem. 

Buli előtti délutánon hárman nyüzsögtünk a konyhában: a lányon kívül, aki miatt az egész felhajtás volt, egy barátnőm – mivel éppen ráért – önként vállalta, hogy besegít nekünk. Meg persze még itt volt két „fiú” is, hát valami ebédről is kellett gondoskodni. Lett is ebéd, finom is volt, de fotózás eszünkbe sem jutott akkor, hát nincs kép.

A padlizsán vékonyra gyalulásakor persze selejt is keletkezett, volt, ami elszakadt, fél szelet lett és hasonlók. Meg egyébként is túl sok volt. Ezeket a kimaradt darabokat is megsütöttem, még előző nap, gondoltam, majd csak kitalálok valamit belőle.

Apróhúst (pulykacombból) vettem elő a fagyasztóból, olajon megpirítottam, megsóztam, majd apránként kis víz hozzáadásával megpuhítottam. Akkor beletettem egy kis üveg saját alkotású paradicsomszószt (ideje lenne már ezt a keveréket átnevezni), amiben hagyma, paprika és paradicsom van összefőzve, benne némi zöldfűszerrel. Összerotyogtattam. Közben megfőztem egy jó adag rizst.

Tepsi aljára fektettem a sült padlizsánok egy részét, rá a rizst, arra a húst, és a maradék – nagyobb rész – padlizsánnal beborítottam. A tepsit lefedve a sütőbe tettem, kb. 20 perc alatt inkább csak összemelegítettem, mint sütöttem. Addigra a hús és a padlizsán szaftja jól átjárta a rizst.