àlabeck

Hozzájutottam egy szép kis darab füstölt húshoz, nem tudom, a sertés milyen részéből volt, de egyetlen gramm zsír sem volt rajta. És volt még a hűtőben egy kicsi füstölt oldalasvég is, ami az év végi töltött káposztából kimaradt. Ezeket együtt puhára főztem. A levét a fagyasztóba tettem, jó lesz az máskor. Az oldalast hideg kajának szántam, a füstölt sonkából pedig ez az ebéd készült.

Az enyhén cukrozott konzerv ananászt – kicsi doboz volt, 13 dkg – kis hasábokra vágtam, ugyanannyi sonkát hasonló méretűre. Ezeket összekevertem egy evőkanál majonézzel, hogy összefogja (először tejföllel gondoltam, de a majonézzel még egy kicsit érdekesebb.

Elég nagy méretű csirkemell volt kéznél, ezért a fél darabokat még kettévágtam – másfél csirkemellből így hat darab lett. Kívülről egy kicsit megsóztam, aztán hegyes késsel „zsebet” vágtam bele. Ezt megtöltöttem a sonkás keverékkel, a nyílást hústűvel összetűztem. (A tűt persze a sütés után kihúztam, a tányérokra már anélkül került.)

Párizsi bundába paníroztam; liszt, tojás, liszt, megsütöttem. Köretként fél kiló krumpliból pürét csináltam hozzá.

Ha szeretnék az ételeknek nevet adni, akkor ezt biztosan hawaii csirkemellnek hívnám, ahogy manapság mindenfélét így neveznek, amiben ananász van.

A hétvégi bulin kibontottunk egy üveg olajbogyót, egy részét elcsipegettük, aztán valahogy megfeledkeztünk róla. Hazahoztam a maradékot, és kitaláltam, hogy nem folytatjuk a csipegetést, inkább valamilyen ételben hasznosítom.

Így lett ez belőle.

Pulyka medalion volt a mélyhűtőben, 30 dkg (nem is tudom pontosan, hogy ez milyen rész, ezen a néven árulják, a mellnek egy részére tippelek), azt kicsi darabokra vágtam. Egy nagyobb fej hagymával, két gerezd fokhagymával a szokott módon dinsztelt húst csináltam. A jó maréknyi olajbogyót – zöld, paprikával töltött volt – egyenként három darabra vágtam, és amikor a hús megpuhult, hozzákevertem. Ugyanakkor beletettem még egy kicsi főtt-füstölt sonkát, amit egészen picire vagdostam – csak ízesítőnek, mintegy fűszerként. Így még rövid ideig kevergettem, amíg nem maradt leve, aztán felöntöttem 2 dl tejszínnel. Egy-két percig forraltam, ezalatt a mártás éppen eléggé besűrűsödött.

Nagyon kellemes, pikáns ízű étel kerekedett, amit Maccheroni nevű tésztával ettünk.

Előző alkalommal, amikor egy egyszerű sütőporos tésztával készült pirozskit sütöttem, elkövettem egy mulasztást. Nem gondoltam arra, hogy van, aki a pirog nevet ismeri, és én nem mondtam, hogy a pirozsok kicsi pirog, vagyis pirogocska. Ráadásul leginkább többes számban emlegetik, hiszen ebből nem szoktak egyet sütni – ez a pirozski. A kettő lényegében ugyanaz; valamilyen tészta valamilyen töltelékkel, sütőben vagy zsiradékban sütve.

A pirog lehet nyitott, mint pl. a quiche (kis); ekkor a formát tésztával kibéleljük, ráterítjük a tölteléket, zárt; ennél a tölteléket befedjük egy tésztalappal, de akár rétegezve is lehet. Leggyakrabban élesztős tésztából készül, de ez is változatos lehet; vízzel, tejjel, aludttejjel, kefirrel.

Mivel én most a hétvégére sütöttem, tehát nem tudtam megoldani, hogy frissen együk – pedig természetesen úgy a legjobb –, a kefires lángos tésztáját választottam, mert az kevésbé szárad ki, és mikróban pár másodpercig melegítve szinte olyan, mint a friss. Este kevertem össze a tésztát, másnapra a hűtőben gyönyörűen megkelt.

A tölteléket egy kicsit „magyarosabbra” csináltam, mint az eredeti. Fél kiló darált sertéshúst vettem. Egy nagy fej hagymát nem túl sok füstölt szalonnával együtt megpároltam, hozzátettem a darált húst, fehéredésig pirítottam, aztán megsózva, borsozva puhára főztem. A végén még annyi ideig pirítottam, hogy ne maradjon leve, és kevés pirospaprikával megszórtam. Kihűlés után az egészet átdaráltam, hogy pépesebb legyen. Belekevertem két kemény tojást megreszelve és egy kis snidlinget. (Lehet főtt vagy sült húsból is csinálni, akkor elég a párolt-sült hagymával összekeverni.)

A tésztát (részletekben) kinyújtottam, kb. 8 cm-es köröket szaggattam belőle, a közepére egy teáskanál tölteléket – én azt szeretem ha jó sok van benne –, kettéhajtva összenyomtam a széleket. Pálmazsírban közepesnél erősebb lángon aranybarnára sütöttem, papírtörlőre szedtem ki. Néhány darab azért kinyílt a sütés közben, de szerencsére a töltelék nem folyt ki.

Egy emlék: régen az utcán árultak pirozskit, kosárból, abrosszal letakarva, mint nálunk a főtt kukoricát. Általában rizses, káposztás és húsos volt. Akkorról, a szovjet időkből származik ez a mondás: Ha megettél egy pirozsokot, és nem találtad meg benne a tölteléket, akkor húsos volt.

Futótűzként terjedt a blogokon ez az egyszerűen elkészíthető, mégis finom édesség. Én is megcsináltam, még karácsony előtt, a családban is sikert aratott, de nem terveztem leírni, hiszen több helyen is megtalálható, bár szinte mindenki változtatott egy kicsit rajta, így én is.

Most a hétvégére újabb adagot készítettem, és mivel a jelenlévők közül szinte mindenki kérte a receptet, mégis közreadom az én változatomat is. Az alapvető különbség, hogy én nem szeretem a túl édes dolgokat, tehát csökkentettem a cukor mennyiségét, de a vajét is.

Így a recept a következő:

Fél kiló darált kekszet összekevertem 3 púpos evőkanál kakaóval, 17 dkg porcukorral.

Felforraltam 2,5 dl tejet, belekevertem 17 dkg margarint. Ezt a kekszes keverékhez öntöttem, hozzá egy flakon rumaromát (mivel többfélét is lehet kapni, pontosítok: kb. 30-40 ml), egyenletes masszává gyúrtam.

Egy 25×35 cm-es tálcát fóliával kibéleltem, ezen egyenletesen elterítettem – ez kicsit nehézkes, mert jó sűrű a tészta. Amikor kihűlt, csokimázzal bekentem.

A mázhoz egy evőkanál kakaót pépesre kevertem egy kevés vízzel, majd még annyi vizet tettem bele, hogy éppen csak folyékony legyen; ez kb. fél deci. Felforraltam, beleolvasztottam 10 dkg tortabevonót. (Én a „lidlis” bevonót használtam, szerintem az jobb, nem annyira édes.)

Persze rendes csokoládéból is készülhet a máz, akkor a felolvadása után még egy evőkanál vajat keverek bele.

Legjobb másnap felvágni, én egy falatra bekapható kis kockára daraboltam. Van egy hosszú fém (réz)léniám, ami 2,5 cm széles, azt szoktam segédeszközként használni ehhez.

Mint már tavaly ilyenkor is meséltem, most következik az idei pótszilveszter a barátainkkal, megyünk a Börzsönybe egy hosszú hétvégére. Reggelihez és vacsorához valókat is kell kigondolni. Általában mindenki csinál valami kencét, zsidótojást, sajtkrémet, hasonlót.

Most valahogy nem jutottam hozzá, hogy igazi májpástétomot készítsek, egyik vagy másik fajtát, ezért készen vásároltam, de azért ezzel nem elégedtem meg, egy kicsikét átalakítottam.

A 40 dkg „Békebeli füstös májas”-nak nevezett, eléggé puha kenőmájashoz hozzákevertem egy fej felkockázott fehér hagymát, két kemény tojást reszelve, annyi mustárt, hogy kellemesen pikáns legyen és bőven snidlinget és metélőfokhagymát (a fagyasztóból). Ha nem ennyire kenhető, akkor vajat is tettem volna bele. Nem nagy dolog, csak egy apró trükk, amitől már sokkal kellemesebb, érdekesebb íze van, kevésbé bolti.

Persze még mást is készítettem erre az alkalomra, arról majd jövő héten beszámolok.