àlabeck

Semmi különös, szinte hétköznapinak mondható étel. Azt hiszem, hosszú évek óta szerepel minden kisebb vendéglő étlapján. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy nem sokkal a rántott hús után következik a népszerűségben. Mégis, amikor szakácskönyvekben megpróbáltam…

Ilyenkor, tavasztól nyár végéig, állandó ingázásban vagyunk, amint ez már az eddigiekből is kiderülhetett. Ehhez alkalmazkodom a főzéssel is, hiszen amikor megyünk, legalább félkészen igyekszem vinni az ebédet. De a továbbiakban is, amikor szép idő van, nem a konyhában akarok…

Akármennyire szeretem a húsból és különböző zöldségekből készült összeállításokat, ahhoz, hogy ne unjam meg, változtatni kell. Megpróbáltam végignézni, hányféle hasonlót írtam már le, de feladtam, talán majd máskor. A lényeg, hogy elég sok. Gyakran használok készen…

A sült csülök utáni napon úgy éreztem, hogy valami sokkal könnyebb és más típusú ebédre vágyom „levezetésként”. A rántott halfilé jó ötletnek tűnt, különösen, hogy sütőben sütöttem, kevés olajjal bekenve. Köretként pedig sem krumplit, sem a halhoz nálunk…

  Ez tipikus példája annak, mennyire nem tudok hosszú távra étrendet tervezni. Vásárolni mentem, ahogy kell, bevásárlólistával fölkészülve. Aztán megláttam, a kilós csomag kelbimbókat, felére leértékelve. Közelebbről megszemlélve láttam, hogy tulajdonképpen semmi baja, csak éppen egy kis tisztítást…