Semmi különös, szinte hétköznapinak mondható étel. Azt hiszem, hosszú évek óta szerepel minden kisebb vendéglő étlapján. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy nem sokkal a rántott hús után következik a népszerűségben.
Mégis, amikor szakácskönyvekben megpróbáltam utánanézni, hogy van-e valamilyen pontos receptje, egyikben sem találtam meg. A neten is keresgéltem, de nem kaptam egyértelmű választ.
Mi is ez? Sült tarja, mások szerint inkább karaj. És szalonnát tesznek rá. Vagy mégsem? És milyen fűszert tegyünk rá?
Végül eszembe jutott, hogy melyik könyvben keressem. Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém találkozni Csemer Géza író, rendezővel az egyik könyve kapcsán. Nem is tudom, hogy alakult, de a munkamegbeszélés első pár perce után már a főzésről beszélgettünk. Ez annyira jóízűre sikerült, hogy további néhány találkozásunkkor már ez, vagyis mindkettőnk hobbija volt a fő téma. És megajándékozott a Habiszti című könyvével, amelynek alcíme: cigányok élete – étele. (Azóta megjelent már szakácskönyve is, de az sajnos nekem nincs meg.)
A cigánypecsenyét így írja le:
„Szaftos tarjaszeleteket kivernek, sóznak, borsoznak, paprikáznak és füstölt szalonna zsírjában kisütnek. A pecsenyét kisült füstöltszalonna-taréjjal – ami piros töröttpaprikába van mártva – tálalják karikába sült krumplival, savanyúsággal.
Cigánypecsenyének azért nevezik, mert régen ugyanez cigányosan készült. Úgy, hogy a hús- és szalonnaszeleteket egy nyársra szúrták föl vegyesen, aztán parázs fölött pirították, sütötték, közben a zsírját le-lecsöpögtették. Így szelídülnek a nomád ételek városiakká! Gyakran sütik manapság már faszénparázsra helyezett roston. Vigyázni kell, nehogy megkeseredjen a töröttpaprika sütés közben.”
Máskor is sütöttem már tarjaszeleteket, főleg, amikor olyat sikerül venni, ami nem túl zsíros, inkább csak vékonyan zsírral átszőtt. Különböző módon, más-más fűszerrel – többnyire fokhagymával is – csinálom. Most valóban csak sót, borsot, paprikát tettem rá, és szalonnazsírban, hirtelen sütöttem, de mégsem lett pontosan a leírás szerinti. A tetejére tett szalonnát már sokallottam volna. És még krumpli sem volt hozzá, helyette csak sült répa. A hús viszont finom, porhanyós volt, és ez a lényeg.
Utolsó kommentek