àlabeck

Semmi olyat nem főztem karácsonykor, amit más alkalommal nem lehetne. Ezért, bár ilyenkor már nem tűnik aktuálisnak leírni az akkor készült ételeket, mégis beszámolok, hiszen bármikor jó.

Ráadásul gombás töltött csirkecombot máskor is csináltam már, hasonlóan, kicsi különbséggel. A (most hat darab) csirkecomb előkészítése ugyanaz, vagyis az egész combok bőrét kézzel lazítom föl, óvatosan, hogy el ne szakadjon.

Most arra törekedtem, hogy minél hangsúlyosabb legyen a gomba íze, ami persze leginkább erdei gombával érhető el. Így – bár többségében csiperkegombát használtam – beáztattam egy kevés langyos vízbe egy jó maréknyi szárított, vegyes erdei gombát. Közben kb. 30 dkg kicsi csiperkegombát – ez már lábak nélküli mennyiség – megmostam, szűrőn lecsorgattam, és mérete szerint egyben hagytam, kettőbe vagy négybe vágtam, tehát nem apróra.

Serpenyőben kevés füstölt szalonnát megpirítottam, a pörcöket kihalásztam, félretettem. A zsíron megsütöttem a gombát. Nem sóztam, erős fokozaton sütöttem, hogy minél kevesebb levet engedjen, és addig sütöttem, míg semmi lé nem maradt rajta, és a gomba szépen pirulni kezdett. Ezalatt a szárított erdei gomba szépen megitta az áztatólevét, azokat is kissé feldaraboltam, hozzátettem a többihez, ugyanakkor beletettem (fagyasztott) kakukkfüvet, bazsalikomot, rozmaringot. Együtt készre pirítottam.

Egy zsemlét tejbe áztattam, de csak annyiba, hogy mindet beszívja, ezért inkább kevesebbet öntöttem rá, és ahogy elfogyott, pótoltam. Amikor megpuhult, szétmorzsoltam, összekevertem a gombával, kicsit megsóztam, hozzákevertem még petrezselymet, a szalonnapörcöket és két egész nyers tojást.

A masszát jól összegyúrtam, és kiskanál segítségével betöltöttem a csirkecombok bőre alá. Kívülről a combokat sóval, borssal, majoránnával szórtam meg.

Vékonyan kiolajozott tepsibe fektettem a combokat, lefedve, közepesen meleg sütőben háromnegyed óráig sütöttem, addigra levet is engedett. Utána köré, közé raktam hasábokra vágott sárgarépát és cukkinit. Visszatettem a sütőbe már fedő nélkül. Amikor már a húst puhának éreztem, akkorra a zöldség is már majdnem megpuhult, felerősítettem a hőfokot, és addig sütöttem még, amíg a csirke bőre piros, ropogós lett.

Úgy látszik, kicsit nehezen tudok visszarázódni. Egészen szokatlan módon – persze csak nálunk szokatlan – elutaztunk néhány napra, Szilveszter napjára meg előtte és utána. Egy nagyon kedves, kisebb szálloda (vagy panzió) volt a pihenésünk helye, teljes ellátással, programokkal. Ebből látszik, hogy nem főztem, csak ettem ezalatt az idő alatt. Méghozzá annyira bőséges volt a kaja, hogy a nagyobb részét még megkóstolni sem tudtam, annak ellenére, hogy a többiből is csak kis adagokat ettem. Pedig igazán szerettem volna többet is, igazából mindent, mert jó, ötletes ételek voltak.

Az egyik program pedig disznóölés volt. Én még soha nem láttam ilyesmit, ezért szívesen megnéztem, igaz, az elejét nem, csak a feldolgozástól kezdve.

A bontás, majd a húsok darabolása, a hagymás vér (ezt is életemben először kóstoltam, erős rábeszélésre), kolbász, hurka készítése, ez nekem mind érdekes újdonság volt. A zsír és töpörtyű sütése az egyetlen művelet, amit ismerek, de azt sem ekkora adagban.

Biztosan sokan vannak, akik csodálkoznak, hogy lehetséges, hogy valakinek ez ilyen sok ideig kimaradt az életéből. Ott is többen úgy néztek rám, mintha a holdról jöttem volna éppen, de most már legalább az első alkalmat pótoltam. Bár csak nézőként, de közelről.

Később persze egyes részeit viszontláttuk az ebédlőasztalon, sőt, már reggelinél is. Például a töpörtyűt és abált szalonnát, májas hurkát.

És úgy összességében a kóstolások, egyéb evészetek utóhatásaként nehezen tudom rászánni magam nemcsak a főzésre, de még az írásra is, pedig van még egy-két korábbi ebéd, amiről nem számoltam be, magamnak sem örökítettem meg. Félős, hogy nem fogok emlékezni utóbb a részletekre. Talán holnapra sikerül...

Mindenkinek sikeres, szerencsés következő évet kívánok!

Kellemes szilveszteri szórakozást, jó pihenést a további napokra, azután pedig...

viszontlátásra!

Gondolom, nagyon sokan esznek újévkor lencsét, hiszen mindenki ismeri a hiedelmet, hogy aki ilyenkor valami apró szemes dolgot, például lencsét vagy babot eszik, gazdag lesz az évben. És feltétlenül sertéshúst is kell enni, ugyanis a disznó jó irányba túrja a leendő szerencsénket. Ezért szoktak malacot sütni, de ugyanúgy megfelel a szeletekben sült malachús is. Jó szívvel ajánlom tehát a bablevest csülökkel vagy babfőzeléket sonkával, lencselevest füstölt hússal vagy lencsfőzeléket sült oldalassal. Bármelyik megfelel a szokások, illetve babonák követelményeinek. Még ha nem is hiszünk benne, miért ne tartanánk be ezeket, hiszen nagyon jó ételekről van szó, amit legtöbben szívesen megeszünk máskor is.

A szilveszter esti-éjszakai „fáradalmakat” kiheverni pedig mi lenne jobb, mint egy korhelyleves?

A fogyókúrát, diétát pedig ráérünk elkezdeni a következő napon vagy most, hogy a naptár még ad nekünk egy további pihenőnapot, a következő héten.

Kicsit régi, kicsit retro, ami erről eszembe jut. Valamikor nagy kedvenc volt hidegtálakon a sajttekercs körözöttel. Akkor úgy csináltuk, hogy egy darab sajtot forró víz fölött megpuhítottunk, aztán gyorsan kinyújtottuk vékonyra, megkentünk körözöttel, feltekertük.

Ez a módszer is jó, és hogy mivel kenjük, tekerjük, variálható. Egy kicsit könnyebb módszer, ahogy most csináltam.

Egy tíz dekás csomag füstölt hal volt, amit tölteléknek szántam. Ez nagyon szép vékonyan szeletelt, tehát nincs más teendő vele, mint kibontani a csomagot, szétválasztani a szeleteket.

20 dkg füstölt trappista sajtot (ez csak egészen enyhén füstölt ízű) megreszeltem, elkevertem kb. egy teáskanálnyi fagyasztott kaporral. Egy nagyobb darab fóliába csomagoltam mint egy batyut – ez mikróban is használható fólia, ha ilyen nincs, a sütőzacskó is jó. Fél percre tettem a mikróba, ezalatt szépen megolvadt. De vízfürdő fölött is lehet, vagy akár a kis batyut forró vízbe lógatni, amíg megolvad a sajt.

Kiterítettem a fóliát, a sajtra pedig egy másikat, így nyújtottam ki elég vékonyra, így nagyon könnyű. Igyekeztem, hogy akkora legyen, hogy a halfilékkel be tudjam borítani. A fölső fóliát ekkor levettem, egymás mellé fektettem a halakat a „sajttésztára”, aztán szorosan föltekertem. Becsomagoltam, és néhány órára a hűtőbe tettem.

Ezután szeletekre vágtam, úgy tettem a tálra, majd jóízűen megettük.